Bejelentés


gyümölcsök mindenek felett gyümölcsöt egyél hogy egészséges legyél


Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.









Az alma hatékonysága a szervezetnek.

Alma Biztosítja a szervezet számára szükséges növényi rostokat, vitaminokat, ásványi anyagokat. Ajánljuk fogyókúrázóknak, gyermekeknek, időseknek, betegségből lábadozóknak, emésztési zavarban szenvedőknek. Lúgosító hatása révén éhgyomorra is fogyasztható, rendszeres fogyasztása rendezi a gyomor Ph-ját. Rosttartalma miatt elősegíti az emésztést. A gyümölcs fogyasztható, úgy hasmenés mint székrekedés esetén. Rostjai az érés során feloldódnak és pectin keletkezik. Ez az anyag a bélbe jutva az ott jelenlévő baktriumok hatására jótékony védőréteget képez a nyálkahártyán. A pectin hatására salakképző anyagoik jutnak a bélbe, ami székrekedés esetén enyhíti a panaszokat, sőt a rendszeres nyers alma fogysztása rendszerezi a székletet. A pectin meggátolja a táplálékkal bejutott cholesterol felszívódását a véráramba. Ezért ajánlatos minden fő étkezés után egy almát elfogyasztani, főleg a szívbetegeknek és a magas vérnyomással küszködőknek (a vérzsír csökkentése céljából). A gyümölcs C-vitamin tartalma fajtánként változó. Immunrendszer erősítő és antioxidáns hatása miatt a rákos betegségek megelőzésében van szerepe. A pectin megköti a bélben a rákkeltő anyagokat és segíti azok kiürítését (pl. nehéz fémek, mint ólom, higany) Az almafa levele egy antibiotikumot (floretint ) tartalmaz. Régen a népi gyógászatban ezért használták a bőr sérüléseinek fedésére, míg azok szakszerű ellátásban nem részesültek. Bármikor is szeretnénk almát enni, először is jól mossuk meg! Székrekedésre a nyers, hasmenésre a főtt formája ajánlott. Természetesen az adott betegségben a gyümölcs fogyasztása nem nélkülözi az orvosi vizsgálatot és a gyógyszerek párhuzamos alkalmazását. most sajnos csak ezt tudtam írni de lesz frissitve! Alma [szerkesztés] A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából. Legutóbbi (ellenőrizetlen) változatUgrás: navigáció, keresés A(z) „Alma” lehetséges további jelentéseiről lásd: Alma (egyértelműsítő lap). Almafa Rendszertani besorolás Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida) Rend: Rózsavirágúak (Rosales) Család: Rózsafélék (Rosaceae) Alcsalád: Maloideae Nemzetség: Malus Faj: M. domestica Tudományos név Malus domestica Borkh. Érett Jonagold almákAz alma egy gyümölcs, illetve az azt termő almafa (Malus domestica) rövidebb neve. Az almafa a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik. Tartalomjegyzék [elrejtés] 1 Termesztése 1.1 Hőmérsékletigénye 1.2 Csapadékigénye 1.3 Talajigénye 2 Felhasználása 2.1 Virág 2.2 Termés 2.2.1 Jellemzői 2.2.2 Tápértéke 2.2.3 Gyógyhatása 2.2.4 Almafajták 3 Kártevők, kórokozók 4 Külső hivatkozások Termesztése [szerkesztés] Hőmérsékletigénye [szerkesztés] Általában: 15–33 °C – a kiegyenlített klímát kedveli Évi középhőmérséklet: 9–10 °C Vegetációs időben: 18–19 °C −20 °C alatt fagykár Csapadékigénye [szerkesztés] 600–800 mm, ebből 350–550 mm a tenyészidőszakban. Talajigénye [szerkesztés] pH-érték: 5,7–7,6 Humusztartalom: 1–2% Kissé kiemelkedően sík, illetve kissé lejtős területeket kedveli. Felhasználása [szerkesztés] Virág [szerkesztés] Almafa virágaAz almafa virágai is fogyaszthatók; a gyümölcsös édességek kiegészítői. Esetenként cianid előanyagokat tartalmazhatnak, ezért egyszerre csak keveset együnk belőlük. Termés [szerkesztés] Világszerte közkedvelt gyümölcs, frissen fogyasztható. Kockákra vágva ideális salátákba, levesekhez, befőttnek. Használható szószok készítéséhez és süteményekben is ízletes. Jellegzetes süteménye az almáspite, aminek a töltelékét fahéjjal fűszerezett almapép adja. Pépesítve, akár több más gyümölccsel kombinálva kiváló bébiétel. Kipréselt leve a legtöbb gyümölcslé egyik legfőbb alkotóeleme, kissé fanyar, savanykás ízével ezekben mind dominál. Alkalmas bor és pálinka készítésére is. Vékony, lapos szeletekre vágva, majd kiszárítva almachips készíthető belőle, ami még szárazon is savanykás. A virágzó almafaMár a rómaiak korában is 29 almafajtát tartottak számon, előszeretettel fogyasztották és bort is készítettek belőle. Jellemzői [szerkesztés] víztartalom: 90% rosttartalom: 1,3% szénhidráttartalom: 9–14% almasavtartalom: 0,4–1 g/100 g C-vitamin-tartalom: 5 mg/100 g (az érés előrehaladtával csökken) B-vitamin-tartalom: 100 μg/100 g energiatartalma: kb. 50 kcal vagy 220 kJ/100 g Tápértéke [szerkesztés] Tartalmaz kalciumot, foszfort, vasat, magnéziumot, nátriumot, káliumot, nyomelemeket, valamint A-vitamint, B-komplex vitaminokat, és némi C-vitamint is, ami a héjban található meg a legnagyobb mennyiségben. A B-vitaminok nagyon jó hatásal vannak az emésztésre, mivel serkentik, elősegítik a táplálék felszívódását. Gyógyhatása [szerkesztés] Habár C-vitamin tartalma jóval csekélyebb mint például a narancsé vagy a citromé, mégis a benne lévő ásványoknak köszönhetően nagyon jó hatásai vannak az emésztőrendszerre. Fontos hatóanyaga még a pektin, ami vízben oldva kocsonyás zselét alkot, valamint a héja cellulóz része, aminek béltisztító hatása van. Alacsony vércukor esetén is hatékony, fogyasztása pótolja az ilyenkor szükséges glukózt. Almafajták [szerkesztés] Fajta neve Érési idő Nagyság Szín Íz Éva (Jonathan magonc) július 4. hete 100–120 g mélypiros, néha csíkozott ízletes, édes-savas Nyári fontos augusztus 240 g halványsárga, napos oldalon halványpirossal csíkozott rétesalma, savanyú Jonagold (Golden D. x Jonathan) szeptember 3. hete 140–200 g világos, élénkpiros savanykás-édes, fűszeres Starking NM47 szeptember vége 220–260 g sötétbordó, piros édeskés, illatos Golden Delicious szeptember vége 130–140 g zöldessárga, aranysárga zamatos, édes Húsvéti rozmaring október eleje 120–130 g zöldessárga enyhén savanykás Red Rome Van Well október eleje 150–200 g élénkpiros enyhén savanykás, zamatos Idared (Jonathan x Wagener) október eleje 160–240 g fényes, élénkpiros enyhén savas Mutsu (Golden D. x Indo) október eleje 180–250 g zöld-sárgászöld savas-édes, kellemesen fűszeres Granny Smith (French Creb magonc) október vége 170–200 g zöld mérsékelten savanykás Braeburn (Lady Hamilton x Cox Orange) október második fele 110–160 g téglapiros, napos oldalon csíkozott kellemes, harmonikus Gloster (Glockenapfel x Richard Delicious) szeptember vége 160–200 g matt, sötétvörös enyhén savas, kellemes aroma Elstar (Golden D. x Ingrid Marie) szeptember eleje 160–240 g sárgás, narancsvörös savas-édes, erős aroma Gala (Kidd`s Orange Red x Golden D.) augusztus elejétől 150–170 g változatos édes, harmonikus Summered (McIntosh x Golden D.) augusztus 170–180 g élénkpiros, fehéres paraszemölcsökkel savas Julyred július 3-4. hete 140–150 g élénkvörös, enyhén csíkozott édes, kellemesen savas Vista Bella július eleje 140–170 g liláspiros, erősen hamvas édes-savanyú Jerseymac augusztus eleje 120–150 g piros fűszeres Golden Reinders (Golden D. klón) szeptember vége 140–180 g zöldessárga, éretten sárga enyhén édes Red Chief szeptember vége 130–170 g mélyvörös, viaszos savas Batul október eleje 100–120 g zöldessárga, napos oldalon piruló üdén savanykás Gibson Golden Delicious (Golden D. klón) szeptember vége aranysárga, kevésbé perzselődik édes-savas Wellspur Delicious szeptember vége 210–240 g sötétpiros édes, zamatos London Pepin október második fele 160–200 g sárgászöld, napos oldalán piros savanykás, fűszeres Téli arany parmen augusztus végétől 110–130 g narancssárga, napos oldalon piros édes-savas, illatos Téli banánalma szeptember vége 170–180 g sárga, napos oldalán kárminpiros édes, savassága idővel enyhül Téli fehér kálvil szeptember eleje 140–150 g sárgászöld borízű, illatos Florina október eleje 130–140 g piros, fehér paraszemölcsökkel édes, illatos Kártevők, kórokozók [szerkesztés] Almamoly Agrobaktériumos gyökérgolyva (Agrobacterium tumefaciens) Alma erviniás elhalása (Erwinia amylovara) Almafa-lisztharmat (Podosphaera leucotricha) Alma nektriás rákja (Nectria galligena) Alma varasodása (Venturia inequalis) Almailonca (Adoxophyes reticulana) Almalevél-aknázómoly (Lithocolletis blancardella) Almalevél-sátorosmoly (Lithocolletis corylifoliella) Almamoly (Laspeyresia pomonella) Almamozaik vírus (Apple mosaic virus) Almatermésűek levélatkája (Phyllocoptes schlechtendali) Bimbólikasztó bogár (Anthonomus pomorum) Kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciosus) Levélpirosító alma-levéltetű (Dysaphis devecta) Monília (Monilia fructigena) Poloskaszagú almadarázs Takácsatkák (Tetranychus sp.) Sodrómolyok Vértetű (Eriosoma lanigerum) Vírusos törpeszártagúság (Apple rosette virus) Gyömölcstermesztésünk döntô hányadát az alma adja. A túlsúly kialakításában nagy szerepe volt annak, hogy az almatermesztés az elmúlt harminc évben sokszor nyereséget hozott, és például Szabolcs-Szatmár gyenge talajainak hasznosítására az almatermesztés nyújtotta az egyetlen lehetôséget. Ebbôl adódóan az almatermesztés a mezôgazdaságnak olyan értékét képviseli ezeken a termôtájakon, amely megengedhetetlenné teszi ennek elvesztését illetve leépüléését. A megtermelt alma piacra jutásának folyamata jelentôs hatással van a szállitásra, faiparra, élelmiszeriparra, kereskedelemre is, ami gazdasági jelentôségét tovább növeli. Igen nagy jelentôségû a foglalkoztatásban betöltött szerepe. Maga a gyümölcs elôállitása a legmunkaigényesebb mezôgazdasági tevékenységek kategóriájába tartozik, és a realizálásához kapcsolodó folyamatok és ezek munkaigényessége tovább növelik foglalkoztatási jelentôségét. Az összes almatermés 70-%-át három megyében (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdu-Bihar, Borsod-Abaúj-Zemplén) termelik meg. E három körzetben alig van család, amelyiknek a jövedelmére közvetlenül vagy közvetve ne lenne hatással az almatermesztés helyzete. Ezekben a térségekben az alma adja a növénytermelés bruttó értékének egyharmadátát. E kedvezôtlen adottságú agrártérségek helyzete az almatermelés nélkül - gazdaságilag és társadalmilag - még katasztrófálisabb lenne. Az életszinvonal romlásával egy igen széles réteg fogyasztásában az alma és termékei lehet az egyetlen gyümölcs, mely hozzájárulhat a megközelítôen egészséges táplálkozáshoz. A 90-es évekelején bekövetkezô változásokig a Magyarországon évente megtermett 1-1,2 millió tonna alma bôven fedezte a hazai fogyasztás és az ipari feldolgozás igényei mellett a szocialista országokba való exportot is. A magyar almatermesztés történelmének rövid áttekintése A gyümölcstermesztés Magyarországon az 1930-as években indult fejlôdésnek. 1935-ben készült felmérés szerint már lényegesen több almafa volt az Alföld déli részén (Duna-Tisza közi hátság), az ország nyugati (Zalai dombság) és észak-keleti tájain (Szatmári síkság, Nyírség), mint az ország többi részein. A termesztéstechnológia fejlôdését jelzi, hogy az évtized végén Szakátsi Gyula eltelepítette az elsô termôorsós ültevényt. Az II. Világháború visszavetette a fejlôdést, az azt követô földreform a kis- és középbirtokok kialakulásának kedvezett. 1950-ben az Állami gazdaságok és termelôszövetkezetek a gyümölcsösök összterületének 16.8 %-án, 1960-ban 65.5 %-án gazdálkodtak. Ebben az idôszakban az almatermés megkétszerezôdött és ennek háromnegyede az állami és a szövetkezeti szektorból származott. Az 1953-as párt- és kormányhatározat kimondta a tervszerû gyümölcsösök fejlesztését, melynek hatására a gyümölcsfák száma 87 millióra, az almafák száma 12.8 millióra növekedett. 1960-tól az új telepítések mellett megfigyelhetô volt a nagymértékû termôrefordulás. A IV. ötéves terv idôszakában az összes almaterülethez viszonyítva minimálisra csökkent a nemtermô ültetvények állománya. Az 1970-es években az új telepítések az összes termôterület termésátlagainak relatív csökkentését eredményezték. A 70-es évek nagyarányú telepítései, majd ezen ültetvények temôrefordulásának következtében a magyarországi termelés a háború elôttinek körülbelül a tízszeresére nôtt. Jellemzô az egy fôre jutó termésmennyiség gyors növekedése. A felszabadulás elôtt az egy lakosra jutó almatermés 5 kilogrammról 80 kilogrammra növekedett. Meg kell említenünk viszont néhány olyan körülményt is, amely negatívan hatott és napjainkban is érezteti hatását: a hagyományos termelési körzetek csak kismértékben bôvültek nem volt mindig megfelelô mennyiségû és minôségû szaporítóanyag elônytelen ökológiai adottságú területekre is telepítettünk 1978 a fordulat éve volt a minôségi igények támasztásának tekintetében. A nagyüzemek egyre kevésbé tudtak megbirkózni a többszáz hektár méretû ültetvényeikkel, csökkent a munkaerô és a minôség is romlott. A gazdaság képtelen volt megtermelni azt a minôségi hányadot, ami legalább a költségeit fedezte volna. Az átvételi árak nem emelkedtek, így a nagyüzemi télialma ültetvények sorra veszteségessé váltak, a veszteségek olykor a tízmilliós nagyságrendet is elérték. A termôalapok sem voltak alkalmasak arra, hogy az új igényeknek megfeleljenek. A fajtaszerkezet egyoldalúsága, a szûk térállásba kényszerített ültetvények kezelhetetlensége sorra meghiúsította az üzemek törekvését a minôségi hányad növelésére. Ez visszaütött a termelékenységre, a jövedelmezôségre és a munkaerôre is. Az 1980-as években a világban és az export piacokon végbemenô változások szinte teljesíthetetlen feladatok elé állították a régi termesztôi berendezkedést. Az évtizedre jellemzô volt a jelentôs területcsökkenés a változatlan termésmennyiség mellett. 1981 és 1990 között a kivágások hatására mintegy 40%-kal esett vissza a termôterület. 1990-tôl a szovjet piac elvesztésébôl adódóan (200 ezer tonna) alig csökkenô temôterület mellett jelentôs volt a terméscsökkenés. Ezzel egyidejûleg piaci oldalról kedvezôtlenül megváltozott az értékesítés minôségi összetétele is. Mindezen tényezôk még jobban elmélyítették az almatermesztés válságát és szükségessé vált az ültetvény-, és a fajtaszerkezet minél gyorsabb átalakítása. Az alkamazott mûvelési rendszer fejlôdésének rövid ismertetése Almatermesztésünkre az évtizedenkénti jelentôs mértékû intenzitás-növekedés a jellemzô, amit a tenyészterület és a fák méretének csökkenése, illetve a területegységre jutó fák darabszámának növekedése reprezentál. Üzemi almatermesztésünket az 1950-es, az 1960-as években telepített 10x10 méteres térállású, középmagas törzsû, vadalanyon álló fák alapozták meg. A korábbi fajták - mint például a Batul, Téli aranyparmen, London peppin, Húsvéti rozmaring - helyett több, mint 70%-ban Jonathant, porzóként pedig Golden Deliciust és Starking fajtákat telepítettek. Az így telepített ültetvények óriási elônye volt az üzemi méret és az egyben mûvelhetôség. Ez viszont nem volt elég ahhoz, hogy a hátrányokat ellensúlyozza. Ezek a következôk: az ültevényeket csak olyan területre lehetett telepíteni, ami gabonatermesztésre nem volt alkalmas, ennek eredményeként gyenge volt az ültetvénykondíció, melyhez hiányos növényvédelem párosult; ennek következményeként 10-12 t/ha termésmennyiségnél nem tudtak többet elérni a koronakialakítás és a termôrefordulás 7-8, esetleg 9 évig tartott, így késôbb térült meg a beruházási költség az egyoldalú fajtahasználat miatt a szedési idô még a diákság és a katonaság bevonásával is egy-másfél hónapig tartott, holott a Jonathan optimális szedési ideje maximum 10 nap Az 1960-as évek második felében telepített M 4-es alanyú fákkal a tenyészterületet közel 70 %-kal tudtuk csökkenteni, illetve a hektáronkénti fák darabszámát háromszorosára növelni. Ezek a 4-4.5 méter átmérôjû és 3-3.5 méter magasságú termôkaros orsó koronaformájú ültetvények jelentették évszázadunk legsikeresebb ültetési rendszerét. Az 1968. évi földtörvény-módosítás még lendített az almatermesztésen, ugyanis feloldották azt a tövényt, amely kimondta, hogy csak kedvezôtlen területekre szabad gyümölcsöt telepíteni. Az 1970-es évek második felében sok ezer hektár, ún. ferdekarú sövény ültetvény létesült, átlagosan 5x3 méteres térállásban. Tovább csökkent tehát a tenyészterület, illetve növekedett a hektáronkénti fasûrûség. Sajnos - gyenge növekedésû alnyok hiányában itt is az M 4-es alanyt használtuk, ami a késôbbiekben számos problémát okozott. Az ültetvények elsûrûsödtek, elmaradt a termôrefordulás, különösen az 50-70 %-os arányban telepített Starking fajta esetében. Ezeket az ültetvényeket csak az állomány 50-75 %-os ritkításával lehetett termôre fordítani. Ezt a telepítési szisztémát tekinthetjük almatermesztésünk egyik legnagyobb kudarcának. Az 1980-as évek második felében új színfoltként tûntek fel az úgynevezett szakcsoporti telepítések. Ezek már képviselték az új fajtákat a közel egy évtized óta hangoztatott, de ténylegesen nem követett elvek érvényesülését. Az M 26-os és M 9-es alanyok alkalmazásával országosan 4-5 ezer hektárra tehetô azoknak az ültetvényeknek a felülete, amelyeken megjelentek az Idared, Gloster, Jonagold, Mutsu, a korábban szinezôdô Jonathan és a perzselôdésmentes Golden klónok egyaránt. Az M 9 és az M 26-os alanyok felhasználásával 800-1000 darab fát lehetett hektáronként ültetni. A sor - és tôtávolság az alkalmazott erôgépek mérete miatt 5x2, illetve 5x2.5 méter lett. Az új fajták, a mérsékeltebb növekedést okozó alanytípusok, valamint az igényesebben végrehajtott termesztés technológia eredményeként 3-4 év múlva bekövetkezett a termôrefordulás. Az ültetvények 5-6 éves korukra teljes termésmennyiséget (40-60 tonna/ha) produkáltak. Az újabb, jobb áruminôséget is adó fajták értékesítése, lényegesen könnyebb volt és rendszerint nagyobb árbevételt hozott. Ugyanakkor felmérések szerint egy 2.5 méter tôtávolságra telepített, M 26-os alanyon álló Idared almaültetvényben a leggondosabban kivitelezett fitotechnikai mûveletek ellenére sem lehetett elérni a 60-70 %-nál nagyobb arányú, méretes (65-70 mm) és megfelelô színezôdésû (50 %-ot elérô vagy meghaladó fedôszín-borítottságú) árut. Következésképpen a 2-2.5 méter faátmérô esetén a megtermett gyümölcs 30-40 %-a volt ipari minôségû, amit csak alacsonyabb áron lehetett értékesítni. Ebben az évtizedben élte a magyar almatermesztés az aranykorát. A 80-as évek végén az országos termésmennyiség elérte, sôt meg is haladta a bûvös 1 millió tonnát. Ekkor már azonban megmutatkoztak az elsô aggasztó jelek. Ültevényeink kiöregedôben voltak, a Jonathan túlsúlya és a rossz minôségû áru nagy hányada miatt a piacok egyre jobban beszûkültek. A Szovjetúnióval kötött szerzôdések megszûntek. Az almatermesztés baját még csak tetézte az évtized végén bekövetkezô rendszerváltás. A 90-es évek elejére rohamosan csökkent a termésmennyiség, a mélypontot az 1995. évi 357 ezer tonna jelentette. A meglévô piacról kiszorultunk, az elöregedett gyümölcsök leváltására nincs elegendô pénz. Ilyen tôkeszegény és kedvezôtlen piaci adottságok mellet kell új, korszerû, termelékenyebb almaültetvényeket létesíteni. Ennek ellenére az intenzív és szuperintenzív almatermesztés terjedése fellángoló, olykor parázs viták kiséretében ugyan, de ma már egész Európában megállíthatatlan. Hazánkban is kis mértékben ugyan, de új intenzív ültetvények létesültek, melyekre a 1000-3000 fa/ha ültetvénysûrûség, a magasan gyenge alanyra történô szemzés (M9, M26), a vírusmentes szaporítóanyag használata, a korai termôrefordulás és a fajtaszerkezet radikális megváltoztatása volt a jellemzô. E sûrû térállású gyorsan termôre forduló, produktív gyömölcsösök kialakulását, elsôsorban a korai termôrefordulásból jelentkezô extraprofit és a nagyarányú étkezési alma kihozatal motiválja. Az ezen ültetvényekrôl szedett alma 80-90%-a már piacos, I. osztályú áru. Az intenzitás növeléséhez nem csak az ültetvényekben lévô fák térállásának csökentése és a piacos jó fajta termesztése az alapfeltétel, hanem ezeken kívül szükség van még európai színvonalú hûtôtárolókra, szaktanácsadói hálózatra és komoly kereskedelmi marketing tevékenységre a bel- és külpiacokon egyaránt. A magyar almaexport múltja és lehetséges jövôje A frissgyümölcs-exportnak különösen három KGST tagország felé (Szovjetunió, Csehszlovákia, NDK) volt meghatározó a szerepe. E három ország vásárolta az exportalma 95 %-át, egyedül a Szovjetunió a 67 %-át. A Szovjetunióval 1976-ban kötött államközi egyezmény 1990-ig szólt és ez rögzítette, illetve szabályozta a szállított mennyiséget. A szovjet kivitel tovább nem volt növelhetô, nem elsôsorban azért, mert nem volt szükségük több almára, inkább azért, mert szállítókapacitásunk egyszerûen képtelen volt több alma elszállítására, különösen az ôszi idôszakban. A dollárelszámolású piacokra csak az alma 4.8 %-a került. Majd az NDK és Csehszlovákia mindinkább önellátóvá vált, így mennyiségében csökkent a télialma kivitele. Maradt a szovjet piac, amelynek minôségi igényei jóval alacsonyabbak voltak, ezért nem jelentett akadályt az egyoldalú fajtaösszetétel. Így a nagytömegû áru biztonságos elhelyezhetôsége elkényelmesítette mind a termelôket, mind kereskedôket. A szakemberek egy része azonban már a 70-es években felhívta a figyelmet arra, hogy a külföldi piacokon elfoglalt helyünket a minôség javításával tarthatjuk meg és fontos szerepe van a minôségi termelést alapvetôen meghatározó fajtaösszetételnek, valamint a külföldi piacokon egyre inkább csak a speciális igényeket kielégítô fajtákkal, illetve az abból készített, fôként mélyhûtött termékekkel jelenhetünk meg. Az ilyen és ehhez hasonló próféciák ellenére sem változtattunk a fajtaösszetételen; 1986 és 1989 között a magyar almaexportban a Jonathan alma részaránya még meghaladta a 90%-ot. A hazai almatermesztés jelenlegi helyzetét tekintve az elkövetkezô tíz évben reálisan évi 150 ezer tonna étkezési almaexportot tervezhetünk, melybôl 100-120 ezer tonna irányulhat a FÁK országokba, 30-50 ezer tonna realizálását tervezhetjük Nyugat-Európába, Közel- és Távol-Kelet újonnan megszervezendô piacaira. A FÁK országok felé irányuló étkezési almaexport elôtt a legkeményebb piaci korlát a fizetôképes kereslet. Azt a csekély fizetni tudó réteget viszont nem elégíti ki a mai átlagos magyar almaminôség, így az ottani piacon is átveszik lassan a helyünket a nyugat-európai országok. Alma kivitelünk a Közös Piac területére nem túl jelentôs mennyiség, csak 5-6 %-a a teljes friss almaexportunknak. Számottevô növekedésre a késôbbiekben sem számíthatunk, mert a közösségnek amúgy is túltermelése van almából. Nagyobb mennyiségû exportra csak azokban az években lesz lehetôségünk amikor a nyugat-európai almagyümölcsösök azévi termését a késô tavaszi fagyok elviszik. Erre exportpolitikát építeni viszont nem lehet. Az almapiac helyzetét a Közös Piac területén ismerve kijelenthetjük, hogy piacon maradni csak egészen kiváló termékekkel tudunk, s azzal is csak úgy, ha azok a Közös Piac termékszerkezetét kiegészítik és nem kell rivalizálnunk azzal. Tehát olyan almafajtát kell kínálnunk amelybôl a közösség nem termel túl sokat, ugyanakkor kereslet mutatkozik rá. Ehhez komoly piackutató munkára van szükség: ismerni kell a termésmennyiséget, a piaci árak alakulását és változását fajtánként. Gyorsan kell reagálni a piaci változásokra, mert csak így realizálhatjuk a divatfajták értékesítésébôl származó extraprofitot. A gyors reakció alapja a gyors fajtaváltás, és az intenzív mûvelésmód adta korábbi piacra jutási lehetôség. Nyugat-Eurrópában a marketing tanulmányok szerint 1990-es évek elején elsô osztályú fajtának számított: az Elstar, a Cox narancs renet , a Delbar Estivale, a Gala, a Berlepsch és a Jonagold. A második csoport tagjai: Astramel, Golden Delicious - amely ennek ellenére még mindig a legnagyobb mennyiségben termelt alma - , Jonica, Roter Boscoop, Discovery, Summerred, Arlet, Alkmene és a Gloster. A harmadik csoport: Idared, Gravensteiner, Téli arany parmen, Glockenapfel és a Jonathan. Divatos fajtának számít a Gala és típusai valamint a Braeburn. Ezek közül a legdinamikusabban elôretörô fajta a Gala volt, melynek a mennyisége 1990 és 1995 között meghatszorozódott. Figyelembe véve a kínálati piacot, számottevô erôfeszítést kíván a meglévô piacaink megtartása, az új piacok feltárása, a minôség és a választék folyamatos javítása. Ezen feltételeknek a magyar almatermesztôk többek között azért tudnak kevésbé megfelelni, mert a piaci versenytársaink támogatottsági színvonala (nyugat-európai, lengyel termelôk) magasabb az itthoninál. Belföldi értékesítés A belföldi friss fogyasztás mértékét 150-200 ezer tonnára becsülték a 80-as évek végén, ami azt jelentette, hogy körülbelül 15-20 kilogramm almát fogyasztottunk fejenként évente. Ilyen nagy mennyiségû almatermés mellett felvetôdött a gondolat, hogy még növelhetô a belsô fogyasztás, hiszen az alma táplálkozástani szemontból is nagyon fontos gyümölcsünk és a téli vitaminszegény idôszakban egyik fô vitaminforrásunk. Az, hogy ez a növelés mégsem sikerült, az az alábbi feltételek megvalósulásának hiányából adódott: A rendkívül szûk volt fajtaszerkezet (Jonathan, Golden Delicious, Starking), így nem volt ôsszel megfelelô mennyiségû friss fogyasztásra alkalmas alma. Ezen fajták ugyanis az ôszi szüret alkalmával még alkalmatlanok voltak a fogyasztásra, utóérést igényeltek. A kicsi tárolókapacitás miatt a piacot nem tudtuk folyamatosan teríteni. Hiányzott a fizetôképes kereslet. A jelenlegi tendenciákat figyelembe véve a belföldi fogyasztás az elkövetkezô tíz évben mintegy évi 200 tonnát érhet el. A picokon nagy mennyiségben jelenlévô banán, citrom, narancs, kiwi árnyékában, az alma kis százalékban szerepel és nem sok sikerrel. Az 1995-ös év az almatermés szempontjából különösen rossz évjárat volt, mert csak mintegy 350 ezer tonna alma termett az országban és ennek a mennyiségnek nagy része nem felelt meg az étkezési alma minôségi követelményeinek. Emiatt importra szorultunk. Mivel a belföldi piac csupán az exportból visszamaradt áruk piaca volt, és a szabályozott légterû tárolási technológia nem terjedt el nálunk, csak a gyengébb minôségû alma került itthon értékesítésre. A jövôben viszont komolyabban kell figyelni a belsô piac igényeire, ma már nem igaz az az állítás, hogy a belföldi kereskedelemben a gyengébb minôségû alma is kelendô áru. Végsô soron az a cél, hogy a lakosság mennyiségi-, minôségi- és fajtaigényeit hazai termelésbôl biztosítani tudjuk majd a jövôben. Feldolgozás Az alma hazánkban a legnagyobb mennyiségben feldolgozott élelmiszeripari nyersanyag. A 80-as évek végén például 400-450 ezer tonna alma került évente élelmiszeripari feldolgozásra. Az ipari feldolgozásban legnagyobb arányú a lényerés, majd azt követi a sûrítménygyártás. Jelentôs mennyiségû volt a befôtt alapanyag, kisebb tételben készült almapüré-, almabor és üdítôital-alapanyag. A termesztésben lévô régi fajták általában kielégítették az ipar igényét, mégis a gazdaságosság és a végtermék minôségének a javításához szükségessé vált a faj-, illetve a fajtakutatásban a feldolgozóipari igények figyelembevétele. Az ipari feldolgozás fellendült a szovjet étkezésialma-export összeomlása után. Ennek nagy része, mint feldolgozott termék - lényegében sûrítmény - kerül exportra. A jövôben körülbelül 500 ezer tonna almát tudnak majd a sûrítô üzemek feldolgozni.ALMA "Az alma az egyedüli gyümölcs, amely más ételekkel együtt is fogyasztható anélkül, hogy erjedés lépne fel" (MAZDAZNAN). Az összes gyümölcsfajta közül a legfontosabb az alma. Már az ókorban a "gyümölcsök királynője" tiszteletbeli nevet kapta sok jó tulajdonsága miatt. Legnagyobb előnye az, hogy szinte minden éghajlati viszony mellett meghonosodik, és a kedvezőtlen időjárású években is lényegesen nagyobb termést hoz, mint más gyümölcsfák. Másik fontos előnye, hogy igen könnyű tárolni, kis odafigyeléssel, kevés veszteséggel a tavaszi friss gyümölcsök megjelenéséig eláll. Az alma összetétele alapján is olyan gyümölcs, mely biztosítja az élethez szükséges tápanyagokat: kizárólag almán is meg lehet élni, szinte korlátlan ideig. Magas a fehérjetartalma, csak néhány más idénygyümölcs előzi meg. Szállításra is igen alkalmas. A világon mintegy 1200 fajtája ismeretes. Az alma a gyümölcsök prototípusa éppúgy, mint a búza a gabonáknak. Összetevői: cukor; almasav, csersav, fehérje, gummi, pectin, rostanyag, keményítő, organikus sók (magas a foszfor-, a nátrium- és vastartalma) és háromnegyed részben víz. Rostanyaga csak teljesen érett állapotban válik emészthetővé. Fajsúlya 0,8, jóval könnyebb a víznél. Szilárd alkotórészei az egész gyümölcs 15%-át alkotják. Az érett alma kb. 1-1,5 órát tartózkodik a gyomorban, vagyis az emésztési ideje rövid, szinte azonnal energia nyerhető belőle. A tapasztalat szerint az ugyanazon fán termett almák közül a nagyobbak az értékesebbek. Magas foszfortartalma miatt az alma kiváló táplálék a szellemi munkások és az idegbetegek számára. Aki elszokott az almától, vagy annyira tönkretette a gyomrát és emésztőszerveit, hogy az egészséges ételeket nehezen tudja csak elfogadni, az az alma evésénél a következőket vegye figyelembe: először csak egy harapást egyen, de azt nagyon alaposan rágja meg, keverje össze nyállal, mert az alma evésekor ez a legfontosabb! Az almának, mint tökéletesen megrágott és nyállal elkevert folyékony pépnek kell a gyomorba kerülnie. Ezután fokról-fokra növelje az adagot, s csökkentse ennek arányában a főtt ételeket! Az almából naponta 1-1,5 kg is fogyasztható, kívánság szerint több is. Az almával, mint általában a gyümölcsök fogyasztásával kapcsolatosan vegyük figyelembe a sheltoni elvet, gyümölcsöt csak magában fogyasszunk, a gyümölcsétkezés az gyümölcsétkezés, de egyben a folyadékigény kielégítése is. Ha mást is akarunk enni, akkor az almát legalább egy órával az étkezés előtt együk! Az az ellenvetés, hogy a gyümölcsétkezés nem csillapítja az éhséget, csak azt jelenti; hogy a gyomor és az emésztőrendszer már tönkrement. Helyre kell állítani módszeres és tudatos munkával, mert ez az egyetlen mód, hogy elvesztett egészségét valaki visszaszerezze és meg is tarthassa. Természetesen a tömött gyomorra erőltetett gyümölcs sem az egészség, sem az emésztés szempontjából nem jelent előnyt, csak a további erjedést fokozza. Nem a gyümölcs okoz hasmenést, hányást, lázat vagy egyéb tüneteket, hanem az, amit a gyümölcs előtt fogyasztottunk. A gyümölcs a gyógyulás útjára vezet, megszabadítani igyekszik szervezetünket az eddig okozott károktól. Az éretlen barack közismert hasmenést okozó hatása a legjobb tavaszi gyomor és béltisztító eszköz - természetes hajtóanyagként fankcionál. Az alma nagyon jó tisztító, gyógyító hatású az alábbi betegségeknél: paratífusz (ételmérgezés), enteritis (bélhurut), dizentériá (vérhas), enterocolitis (koli baktériumok okozta bélfertőzés) és vesekövek. Székrekedés nélkül gyógyítja a hasmenést, kitűnő bélműködés-szabályozó. Tisztítja a húgyutakat, a tüdőket. Igen jó ellenszere a reumának, a köszvénynek, mivel sói oldják a húgyköveket. Mint gyümölcs ugyan enyhén savas, ennek ellenére organikus sói semlegesítik a fehérje bomlástermékeiből származó savakat, tehát a szervezetet az alma lúgosítja. Felső légúti megbetegedéseknél, hörghurutoknál is kiváló hatású. Az édes és a savanyú alma másként hat. Az édes almát jól hasznosítják a székrekedésben szenvedők, a vérszegények, míg a savanykás almákra a túltápláltaknak és a reumásoknak van szükségük. Minden alma hatásos vértisztító érelmeszesedésnél, szívbetegségnél, aranyérnél és menstruációs zavaroknál: A rendszeres ülőmunkát végző embereknél legalább kéthavonta kellene 6-8 napos almakúrát tartani. Az almát - éppúgy; mint más gyümölcsöt - savas hatása miatt nem szabad kenyérrel együtt fogyasztani, mert a keményítő emésztését lehetetlenné teszi. Lehetséges tisztán almakúrát is tartani, esetleg a bevezetéskor más ételek kiváltásával; később csak magában. A táplálkozási gyakorlatban a sárga (golden) alma a leginkább ajánlott, míg gyógyászati célra a REINETTE (ranett) almát tartják a legjobbnak. A nálunk tömegében termesztett JONATÁN, IDARED és STARKING almák túlságosan savasak és magas vegyszertartalmúak. Ez a túltermesztettség miatt van. A gyümölcsfa immunrendszerének lerontását (nemesítés) szükségszerűen követi a fokozott vegyszeres védelem. Így méretében és mennyiségében növekszik, értékében csökken a gyümölcs. Ezzel viszont a méret és mennyiség ellenében elvész az érték. Csak egészséges, nedvdús, érett almákat szabad fogyasztani! Törekedjünk az azonos fajtákra, mert mindegyiknek más-más a savassági foka, nem keverhetők egymással. Almakúrát egész évben lehet a. szervezet regenerálása érdekében végezni 4-5 héten keresztül, melyből egy hét legyen a bevezetés. Az almát mindig teljes egészében kell fogyasztani, héjával, magházával, magjával együtt. Így teljes értékű táplálék. Ne dobjuk el az alma csutkáját, igen értékes szerves kötésű jódot tartalmaz! Az almával leküzdhető a terhesség alatti hányinger. Az alma általános összetétele dr. Lahmann szerint: 4 g fehérje, 4 g zsír; 7-12 g szénhidrát, 13-15 g rostanyag, 4-5 g organikus só. Kálium 35,68%, nátrium 26,9%, kálcium 4,08%, magnézium 8,75%, vas 1,4%, foszfor 13,69%, kénsav 6,09%, szilícium 4,32%.










Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!