Bejelentés


gyümölcsök mindenek felett gyümölcsöt egyél hogy egészséges legyél











licsi

A licsi 10-30 m magas, zárt, sötét, terebélyes koronájú, örökzöld fa. Levelei 12-25 cm hosszúak, szórt állásúak, párosan, ritkábban páratlanul szárnyaltak, 4-8 levélkéjűek. A levélke hosszúkás-tojásdad vagy lándzsás, kihegyezett, 6- 10(-15) x 1,7 - 4 cm nagyságú és 3-8 mm hosszú nyelű, vékony-bőrnemű, ép szélű, színén fényes sötétzöld, fonákján szürkészöld színű. A dúsan, ernyősen elágazó hajtásvégi csüngő virágzatok legfeljebb 70 cm hosszúak; virágaik nagyszámúak. A virágtakarót 4 tagú sárgás vagy zöldes csésze alkotja, a szirmok hiányoznak.
Termése: a számos virágból csak kevés termés fejlődik, melyek közül a legtöbb érés előtt lehull. A gömbölyded vagy elliptikus licsi 2,5-4 cm-es és 15-25 g-os. Vörös, kemény héja (perikarpium) vékony, de érdes, hegyes bibircsekkel borított, betakarítás után gyorsan megbarnul. Alatta helyezkedik el az ehető, üvegesen fehér vagy vöröses, nagyon bő levű, édeskésen savanyú, zamatos magköpeny, amely egy fényes, fekete vagy sötétbarna (10-20 x 6- 12 mm-es), élvezhetetlen kőmagot vesz körül.
Felhasználása: az érett termés ízletes húsát a könnyen felszakítható héj leválasztása után nyers gyümölcsként fogyasztják. Hámozott és kimagozott, cukorral megfőzött vagy eltett termését salátákhoz, desszertekhez és süteményekhez használják. Kelet-Ázsiában zselé, jégkrém és más édesség készül licsiből. Kínában és Indiában napon vagy kályhákban megszárítva megaszalják, teához eszegetik. A leve ízletes ital; licsibort is erjesztenek belőle, vagy likőrnek dolgozzák fel. a főtt licsikonzerveket exportálják. A licsi virágját, termését, levelét, kérgét, gyökerét sokféle módon használják a gyógyászatban. A fája nagyon tartós.
Elterjedése: Dél-Kínában több mint ezer éve termesztik. Ázsia szubtrópusi és váltakozóan nedves trópusi régióiban kedvelt gyümölcsfa, és kis méretekben Új-Zélandon, Ausztráliában, Latin-Amerikában, valamint Kelet- és Dél-Ázsiában is ültetik.
Termesztése és betakarítása: igényes, csak a mély rétegű, humuszos, vízzel jól ellátott talajon, legjobban a viszonylag hűvös, száraz telű szubtrópusi klímában fejlődik. Az állandóan nedves egyenlítői alföldön a fák nem teremnek. A növényt magról vagy ivartalanul szaporítják. A fák 6-12 éves korban fordulnak termőre, az évi terméshozam 40-120 kg. A sokféle fajta termetben, a termés színárnyalatában, zamatában, alakjában és a mag nagyságában különbözik egymástól. Betakarításkor az egy virágzatból fejlődött egész termésegyüttest vágják le; az egyesével leszakított termés gyorsan megromlik. A licsi hűtve körülbelül 1 hétig élvezetes, ezután elveszi színét és jó minőségét. Exportárunál a tartósságot kénes kezeléssel meg szokták hosszabbítani.
Rokon faj: A longánfa Dimocarpus longan Lour (lásd még 63. o.) Malajzia és a hátsó-indiai szigetek esőerdeiben honos. Magköpenye szintén ízletes. Gyógynövény. Vörös fája értékes.






II.
Licsi
Litchi sinensis; Nephelium litchi



lizhi [kínai], lici [indonéz], laici [maláj], licheas [filippínó], lin-chi [thai]

más néven LICSISZILVA vagy KÍNAI IKERSZILVA, a szappanfafélék családjába (Sapindaceae) tartozó, Kína déli területein őshonos, szép formájú, lombos örökzöld fa; gyümölcséért termesztik. Összetett levelei 2-4 pár, 50-75 mm hosszú, tojásdad vagy lándzsás levélkékből állnak. Kicsiny, szerény virágai olykor 30 cm hosszú laza fürtvirágzatot alkotnak. A fürtökben termő, kb. 25 mm átmérőjű, tojás vagy gömb alakú, téglavörös héjú gyümölcs húsa fehér, közepén nagyméretű mag ül. A C-vitaminban gazdag gyümölcsöt nyersen, befőttként és szárítva egyaránt fogyasztják. A friss gyümölcshús pézsmaillatú; szárítva savanykás-édes. A licsi régóta kedvelt gyümölcs Kínában. 1775-ben került Jamaicába, Floridában állítólag 1916-ban szüretelték az első termést. Azóta a Földközi-tenger medencéjében, Dél-Afrikában, Indiában sok helyütt és Hawaiin is termesztik. A fát magról vagy bujtással szaporítják, a gyümölcsösökben a csemetéket egymástól 7-10 m távolságra ültetik. A fákat nemigen kell metszeni, és különösebb gondozást sem igényelnek. 3-5 év alatt termőre fordulnak.



III.
Licsi



Időszámításunk előtt 200-ban emlékeztek meg arról, hogy Kao Tsu kínai császár szárított licsigyü-mölcsöket kapott. 60 évvel később az új császár, Wu Ti már nagy gondot fordított a hasznos növény telepítésére. Su Tung-po nagy kínai költő kantoni száműzetése idején hálálkodott, hogy e gyümölcs enyhíti kínjait, szomorúságát. Ő napi 300 licsi evésére korlátozta magát, de tőle tudjuk, hogy egyesek nem átallották napi ezer darabot elfogyasztani. Sok kínai híresség szerint a világ legfinomabb gyümölcse — szóba se jöhet mellette az őszibarack vagy a narancs. Kínában és a Fülöp-szigeteken honos, és Dél-Ázsiában több mint 2000 éve termesztik. Előfordul az Egyesült Államokban is. Az amerikás kínaiak húsvét idején nagy tömegben fogyasztották az otthonról importált gyümölcsöket. Széles gömbkoronái elérik a 10—12 m-es magasságot, szépen díszítenek. Világoszöld, fényes levele 2—4 pár 5—7 cm hosszú levélkéből épül fel. A hajtáscsúcsokon fejlődnek a sok apró virágot tömörítő, 25—30 cm-es virágzatok. Termése szamócaszerű, ovális, 3,5—4 cm-es, sötét rózsaszín, túlérve, aszalódva tompabarna. Héja kemény, törékeny, pikkelyszerű részekre bontható Magja kicsi, fényesbarna színű. Húsa fehér, áttetsző, szilárd állományú; lédús, savanykás muskotályos ízű. Magvetéssel, léggyökereztetéssel, oltással szaporíthatók. A magok néhány nap alatt elvesztik csíraképességüket (a termésben vagy nedvesen 3—4 hétig felhasználhatók vetéshez). A magcsemeték 5—7 éves korban kezdenek teremni. Eszik frissen, szárítva — ez a „licsidió". Befőzve, konzerválva megőrzi muskotályos illatát. Nagy fehérje- és kiemelkedő cukortartalma növeli értékét. Sok párát, meleget és nedvességet igényel. Kedveli a tápanyagban gazdag, mély rétegű humuszos talajokat. A jól fejlett növények hidegtűrésének határa —1 °C. Egy-egy példánya 800 évig is élhet. Általában nyáron érnek gyümölcsei. Az éretten, szárral együtt szedett termések 1—2 hétig eltarthatók.A kínaiak kedvenc gyümölcse a Föld trópusi és szubtrópusi területein is gyökeret eresztett. Egyre gyakrabban találkoz-hatunk vele a gazdagabb zöldségespultokon: aki kíváncsi, kóstolja meg! Licsi
Plural:Licsik
Család:Sapindaceae – Szappanfafélék
Faj:Litchi chinensis
Eredet
A licsi Dél- Kínából származik és valószínűleg már 3000 éve termeszik Kelet- Ázsiában. Mivel a gyümölcs csak nagyon későn terjedt át Ázsiából más földrészekre, a legtöbb európai csak konzerv formájában ismerte. Csak mindössze 25 évvel ezelőtt kezdtek el más kontinenseken is licsit termeszteni.

Növény
Az örökzöld fa 10 - 12 m magasra nő meg, és „zárt termést” hoz, akárcsak a diófélék. A termés a virág bugájából alakul ki, és a szőlőhöz hasonlóan fürtökben terem, kb. 30 gyümölccsel.

Termesztés
Ma licsit számtalan szubtrópusi országban termesztenek, Kína mellett Japánban, a Hawaii- szigeteken, Madagaszkár és Réunion szigetein, Dél- Afrikában, Kenyában, Braziliában, Ausztráliában és Floridában. A licsi nem utóérő gyümölcs, ezért érett állapotában szüretelik, és repülőn szállítják. Faládákban kell tárolni, és elég levegőt kell eljuttatni hozzájuk; zárt papírdobozban ugyanis könnyen megpenészedhet.

Import
Októberben Mauritius szigetéről, november és december között Madagaszkárról. Novembertől februárig Dél- Afrikából, márciustól májusig Tájföldről, szeptembertől novemberig Izraelből.

Termés
Ehető:a gyümölcshús.
Élvezhetetlen:a héja és a magok.
Illat:mint a rózsáé.
Íz:lágy, édes, enyhén savanykás.
Mérete:2,5 - 4 cm nagyságú.
Forma:oválistól kerekig.
Héja:zsenge, de kemény; cseresznyepirostól pirosas- barnáig; egy vékony réteg apró, tompa tüskével.
Gyümölcshús:mint a gyöngy, tejfehér színű, nagyon lédús, a gyümölcs belsejében egy kb. 2 cm nagyságú, nagyon kemény mag található.
Érett állapotban:a héj egyenletesen pirosas színezetű.
Túlérett gyümölcs:a héja sötétes színű lesz, majdnem feketés- barnás, a gyümölcs kezd erjedni.
Éretlen gyümölcs:savanyú, vagy egyáltalán nincs íze.
Felhasználás
Nyersen gyümölcsként fogyasztható, vagy gyümölcssaláta készíthető belőle. Felmelegítve kínai ételekhez vagy bólék készítésekor.

Tárolás
Az érett gyümölcs kb. 3 - 4 napig tárolható hideg helyen. Utóérés: a licsire nem jellemző!

Rendszertan
Rend: Szappanfavirágúak (Sapindales)
Család: Szappanfafélék (Sapindaceae)
Nemzetség: Licsi (Litchi)



Szár / Törzs
Fásszárú növény
Fajok, alfajok és változatok:

Licsiszilva
(Litchi chinensis) Származás
Kínában évezredek óta termesztik a licsit. Azóta több trópusi hegyvidéken is sikerült meghonosodnia, ennek az örökzöld növénynek. Mára termesztése igen széleskörűen elterjedt, így megtalálható Nyugat-Indiában és Ausztráliában is.
Érdekesség
Kínában a romantikus érzelmek jelképévé vált a licsi, miután egy monda szerint az ország egyik császára ágyasa kérésére több száz mérföldről hozatta a gyümölcsöt udvarába.

Régebben szárított licsit rejtettek a nászágy alá, abban bízva, hogy ez elősegíti a teherbeesést
Jellemzés
A 3-4 cm-es termések a sárgás virágok lehullása után fejlődnek ki az ágakon. A gömbölyű, érett gyümölcs külseje pikkelyes, barnáspiros. A gyümölcshús áttetsző, zselésen remegő és belsejében egy ehetetlen, fényes, barna magot rejt. Húsának íze különleges, édes.
Fajtái
A licsi fajtái színükben és méretükben különböznek egymástól. Eszerint ismerjük az Amboina, Bengal Groff, Hak ip, Mauritius, Tai tsao fajtákat.
Energitartalom
66 kcal, 276 kJ/100 gramm
Melyiket vásároljuk?
A licsi színe legyen rózsás, de semmiképp se barna, mert az a túlérettségről tanúskodik. Fontos, hogy héjuk hibátlan, sértetlen legyen, ugyanis a repedezett burokban könnyen kiszáradhat a gyümölcs.
Eltarthatóság, tárolás
A licsi igen kényes a tárolásra - könnyen kiszárad -, így amilyen gyorsan csak tudjuk, fogyasszuk el őket. Hűtőszekrényben tárolva mintegy egy hétig áll el.
Előkészítés
A gyümölcs igen könnyen pucolható. Két ujjunk közé fogva, kissé megnyomva, törékeny héja könnyen lepattintható. Fogyasztásának legcélszerűbb módja, hogy a héj lepattintása után szánkba vesszük, és a zselés állományú, lédús, édes-savanykás gyümölcshúst lerágjuk az ehetetlen magról.
Elkészítés, felhasználás
Különleges állaga miatt legfinomabb nyersen fogyasztva. Ennek ellenére párolhatjuk, készíthetünk belőle pikáns köretet, adhatjuk különböző salátákhoz. Termőhelyein aszalva is nagy mennyiségben fogyasztják.
Vitaminok, ásványok
Magas C-vitamin és kálium tartalma. Ezeken kívül azonban más ásványianyag és vitamin nem igazán található benne.
Élettani hatások
Jótékony hatással van a megfázásos betegségek gyógyításában, illetve a népi gyógyászat licsire öröm ránézni. Olyan, mint egy pofás gumicukor. Én egészen elámultam tőle. Nem is gondoltam, hogy a szőrös rambutánnak ilyen kedves rokona lehet.

A licsi a kínaiak nagy kedvence, több ezer éve eszegetik. Vagy a nászágy alá dugdosták, hogy mihamarabb jöjjön a baba. Szép szerelmi történet fűződik nevéhez. A császár ágyasa kérésére több száz mérföldről hozatta, a futárok meg éjjel-nappal váltották egymást, hogy a gyorsan romló gyümölcs idejében megérkezzen.

A kínaiak számára biztosan sokat mond Su Tung-po költő neve. Ő száműzetésében ragaszkodott a licsievéshez, mert szentül hitte, hogy enyhíti lelki és testi kínjait. Ezért napi 300-at gyömöszölt magába.

Licsiszilvának és ikerszilvának is hívják másképp, de hogy miért, azt csak sejteni lehet. Fán terem, és a gyümölcséért termesztik, amúgy meg dísznövénynek sem utolsó, ugyanis fürtökben lógnak le róla a bogyók.

Licsi [szerkesztés]
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Ugrás: navigáció, keresés
Licsi



A gyümölcs héja, húsa, magva
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)

Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)

Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)

Rend: Szappanfaalakúak (Sapindales)

Család: Szappanfafélék (Sapindaceae)

Nemzetség: Licsi (Litchi)
Sonn.
Faj: L. chinensis


Tudományos név
Litchi chinensis

Sonn.
Licsi (ehető részek)
Tápanyagtartalom 100 g-ban
Energia 70 kcal 280 kJ
Szénhidrátok 16,5 g
- Rost 1,3 g
Zsír 0,4 g
Fehérje 0,8 g
C-vitamin 72 mg 120%
Kalcium 5 mg 1%
Magnézium 10 mg 3%
Foszfor 31 mg 4%

Az ehető rész súlya a teljes súly 60%-a
A százalékos értékek az amerikai felnőtt
javasolt napi mennyiségre (RDA) vonatkoznak.
Forrás: USDA tápanyag adatbázis

Licsi az egyik legrégebbi természettörténeti könyvben Kínáról [1]A licsi (Litchi chinensis) egy Dél-Kínában honos trópusi gyümölcs. Indiában, Vietnam északi részén és a Fülöp-szigeteken is elterjedt.

A licsi név a kínai nyelvből származik, korábbi formája feltehetően lèće. Dél- és Kelet-Ázsiában ez a név különböző formáiban elterjedt.

Tartalomjegyzék [elrejtés]
1 Történetete
2 Képgaléria
3 Külső hivatkozások
4 Lábjegyzetek



Történetete [szerkesztés]
A Tang dinasztia idejéből számos feljegyzés maradt ránk a licsiről, mert Li Lonji (Xuanzong) császár kedvenc mellékfeleségének, Yang Yuhuan-nak (Yang Guifei) kedvenc gyümölcse volt. A csak Kína déli részén termő gyümölcsöt egy császári futárszolgálat szállította a fővárosba. A történészek megoszló véleménye szerint a mai Guangdongból, vagy pedig a mai Szecsuán tartományból indultak, és gyors lovakon éjjel-nappal egymást váltották hogy a gyorsan romló gyümölcs idejében megérkezzen. Az első nyugati feljegyzéseket a licsiről Pierre Sonnerat (1748–1814) tette, miután visszatért kínai és délkelet-ázsiai útjáról.

1764-ben Joseph-François Charpentier de Cossigny de Palma vezette be termesztését a Réunion szigeten. Termesztését átvette Madagaszkár is, így vált fő termelőjévé.


















Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!