Bejelentés


gyümölcsök mindenek felett gyümölcsöt egyél hogy egészséges legyél













Durián Szinonímia:Cibetgyümölcs Plural:Duriánok, Cibetgyümölcsök Család:Bombacaceae – Majomkenyérfa-félék Faj:Durio zibethinus Eredet A fa Nyugat- Malajziából és Borneóról származik. Növény A fa törzse vékony, koronája szélesen elterül, és kb. 30 m magasra nő. A fa sárgás- fehéres virágokat hoz, illata olyan, mint a megsavanyodott tejé. A teljes gyümölcs 5 kisebb gyümölcsből tevődik össze, amelyek mindegyike 2 -3 magot tartalmaz. Az érett durián azonnal lepotyog a fáról és nyomban heves harc indul meg értük — az emberek, az elefántok, a majmok és a cibetmacskák között. Termesztés Malajziában, Indonéziában, Tájföldön, Szingapúrban és a Fülöp- szigeteken. Import Rendszeres behozatal, többnyire Tájföldről. Termés Ehető:a maghéj és a magok. Élvezhetelen:a héja és a húsa, a magok a maghéjba vannak beleágyazva. Illat:aki szereti a duriánt, az fantasztikusnak találja, aki viszont nem, az a sajt, a terpentin és a záptojás keverékének tartja. Íz:a fokhagyma, a hagyma, a mandula és a vanília keveréke, a durián- kedvelők különösen zamatosnak tartják, mások viszont visszataszítónak. Mérete:akár 30 cm hosszú, 12 - 25 cm átmérőjű. Súlya:akár 10 kg; a boltokban 3 - 4 kg-osok kaphatók. Forma:mint a sündisznó. Héja:zöldesbarnától olivazöldig, vékony, piramisalakú tüskékkel. Maghéj:krémszínű, puha, mégis szilárd, édes és ragacsos, mint a méz. Magok:kb. olyan nagy, mint a szelidgesztenye, íze a dióéra emlékeztet. Érett állapotban:minden íz- és illatjellemzővel rendelkezik. Túlérett gyümölcs:a maghéj avas, savanyú, és barna színű. Éretlen gyümölcs:nálunk nem kapható. Felhasználás Nyersen gyümölcsként, illetve vaníliafagyival, vagy pudinggal, esetleg rízzsel keverve. A magok olajban megpörkölhetők. Tárolás Alapjában véve a friss gyümölcsöt ajánlatos gyorsan elfogyasztani, markáns illata miatt; a felezett duriánt érdemes héjában tartani, a feleket összeilleszteni, és valamivel átkötni. Ilyen formában még maximum 1 napig tárolható; különben a gyümölcs már rég megerjedt volna. durián legfeljebb 40 m magas, terebélyes, örökzöld, sűrű lombú fa. Levelei szórt állásúak. A bőrnemű és fényes levéllemez (20-30 x 7-15 cm) lándzsás, kihegyezett, ép szélű, színén kopasz, fonákján aranysárga, szőrszerű pikkelyekkel fedett. A virágok 3-30 tagú csomókban fejlődnek rövid, villásan elágazó, csüngő ágacskákon, amelyek a törzsből és az erős ágakból erednek. A csésze forrt, harang alakú, 5 cimpájú, a 3 szirom lapát alakú, fehér, rózsaszín vagy aranysárgás barna és 5-7 cm hosszú. A virágzat tengelyrészeit és a csészéket fényes pikkelyek fedik. A virágok csak éjszaka nyílnak, megporzásukat valószínűleg denevérek végzik. Termése: 5 kopáccsal felnyíló, tojás alakú vagy gömbölyded tok, amely gyakran aszimmetrikusan fejlődött és kissé görbült, 15-30 cm hosszú és súlya akár 8 kg. A durián 10-20 cm hosszú kocsányon csüng. A külső, zöld terméshéj vastag, durván rostos; felületét tömötten elhelyezkedő piramis alakú, 3-7 szögletű tüskék borítják. A tok 5 rekeszében egy-egy 2-6 cm-es, fényes, halványsárga vagy vörösesbarna mag található, amelyet vastag és krémszínű vagy különböző sárga árnyalatú, pudingpuhaságú magköpeny vesz körül. Ez az ehető arillus sajt-vagy édes dióbélízű és összehasonlíthatatlan zamatú. Az érett termés penetráns, sajátosan édeskés, rothadó szagot áraszt. Felhasználása: a duriánt - a visszataszító bűz ellenére, ami a zárt térben való tárolást kizárja - Délkelet-Ázsia legértékesebb gyümölcsének tartják. Az érett durián nyers magköpenyei csemegének számítanak; a varratok mentén nyitják fel a terméseket, a pulpát a magokkal együtt kiemelik a rekeszekből, és nyomban fogyasztják. (A magburok és a terméshús gyorsan megsavanyodik oxigénnel érintkezve!) Indonéziában az arillusból mentával fűszerezett mártást főznek, amelyet rizshez adnak. A malájok a termésmasszát tartósítják, cukorral vagy sóval megfőzik. Konzervdobozokban a duriánpulpát az idényen kívüli időszakban is árusítják, és a Közel-Keletre, sőt Európába is exportálják. A duriánpüréből jégkrémet készítenek. Thaiföldön duriánból és tökből szilárd, tartós pasztát főznek, amely kedvelt ételfűszer. Az éretlen egész terméseket zöldségként párolják meg. A gyengén mérgező magokat pörkölve vagy főzve fogyasztják. Burma királyainak állítólag a 16. században futárszolgálattal hozták a romlékony gyümölcsöt, amely csak az ország legtávolabbi déli részén termet. A fa leveleit, terméseit, kérgét és gyökereit a népi gyógyászatban láz és sárgaság ellen alkalmazzák. Ázsiában a termés afrodiziákumnak számít. Elterjedése: Délkelet-Ázsia trópusi esőerdeiben honos. A Maláj-félszigeten és Indonéziában gyakran, Dél-Indiában, Srí Lankán, Thaiföld déli részén, Indokínában és a Fülöp-szigetek déli területein ritkábban termesztik. A fajt Kelet-Afrikában, nagyon ritkán Közép- és Dél-Amerikában is ültetik. Termesztése és betakarítása: a nedves-trópusi síkvidéki klímában tenyészik, 800 m magasságig. Számos fajtát leginkább kisparaszti gazdaságok termesztenek, magról nevelik. A fák 7-15 éves korban fordulnak termőre. A terméseket röviddel érés előtt szedik le, vagy miután a fáról lehullottak, összegyűjtik. Szállítása nehéz, a tárolása is csak néhány napig lehetséges. Rokon fajok: a Délkelet-Ázsiában nagy fajgazdagságú Durio nemzetségbe további, nehezen megkülönböztethető fajok is tartoznak, amelyeknek ehető és ugyancsak erős szagú a termése. Ezeket - kis méretekben - elsősorban Borneón termesztik. Idetartozik például a D. oxleyanus Griff. és aD. dulcis Becc Durián, vagy cibetgyümölcs. A gyümölcsvilág legextrémebb darabja. Erős, átható szagával pillanatok alatt elriasztja a gyanútlan érdeklődőt. Íze ugyanakkor elképesztően egyéni, semmihez sem hasonlítható; krémes, kissé vaníliaszerű, de igazán semmihez nem fogható. A gyümölcs Ázsiából származik, átlagos súlya 3-5 kg között van. A feljebb említett erős szag miatt a legtöbb légi és hajózási társaság tiltólistára tette. Ugyanakkor az egyetlen gyümölcs, amit a tigris elfogyaszt. Ez a gyümölcs mindenképpen rendkívüli, akár formáját, ízét vagy akár sokat emlegetett szagát tekintjük. Tárolás: Alapjában véve a friss gyümölcsöt ajánlatos gyorsan elfogyasztani, markáns illata miatt; a felezett duriánt érdemes héjában tartani, a feleket összeilleszteni, és valamivel átkötni. Ilyen formában még maximum 1 napig tárolható; különben a gyümölcs már rég megerjedt volna. Felhasználás: Nyersen gyümölcsként, illetve vaníliafagyival, vagy pudinggal, esetleg rizzsel keverve. A magok olajban megpörkölhetők. Azok, akik már jártak Malajziában vagy Taiföldön nyilván felismerik ezt a gyümölcsöt.No, meg ezt a feliratot: "durian not admitted", melyet a szállodák, repülőterek, mozik, tömegközlekedési eszközökre ragasztanak.Úgy tűnik, a nyugati emberek allergiásak igencsak különleges szagára, amely a bűzbomba és egy záptojás keveréke. Nem így az ázsiaiak, akik bolondulnak a duriánért.A gyümölcs külsejét kövérkés tüskék borítják, belül, egy vastag hártyában 5-6 vajszínű, krémes gerezd található. A durián íze és állaga a nagyon érett mangó és az összenyomódott banán között ingadozik. Mások mást mondanak, megoszlanak a vélemények. A szagát leszámítva finomnak minősítik. A leggyakrabban nyersen fogyasztják, de felhasználják süteményekhez és fagylalt készítéséhez is. A Durian gyümölcsből készült egyedülálló wellness-ital; melyben egyesül a Papaya, Mango, a Licsi és a Longan-gyümölcs összes jótékonyhatása. A DuriFusion egy energiacsomag természetes növényi hatóanyagokkal, melyre a világ már régóta várt. A durián legfeljebb 40 m magas, terebélyes, örökzöld, sűrű lombú fa. Levelei szórt állásúak. A bőrnemű és fényes levéllemez (20-30 x 7-15 cm) lándzsás, kihegyezett, ép szélű, színén kopasz, fonákján aranysárga, szőrszerű pikkelyekkel fedett. A virágok 3-30 tagú csomókban fejlődnek rövid, villásan elágazó, csüngő ágacskákon, amelyek a törzsből és az erős ágakból erednek. A csésze forrt, harang alakú, 5 cimpájú, a 3 szirom lapát alakú, fehér, rózsaszín vagy aranysárgás barna és 5-7 cm hosszú. A virágzat tengelyrészeit és a csészéket fényes pikkelyek fedik. A virágok csak éjszaka nyílnak, megporzásukat valószínűleg denevérek végzik. Termése: 5 kopáccsal felnyíló, tojás alakú vagy gömbölyded tok, amely gyakran aszimmetrikusan fejlődött és kissé görbült, 15-30 cm hosszú és súlya akár 8 kg. A durián 10-20 cm hosszú kocsányon csüng. A külső, zöld terméshéj vastag, durván rostos; felületét tömötten elhelyezkedő piramis alakú, 3-7 szögletű tüskék borítják. A tok 5 rekeszében egy-egy 2-6 cm-es, fényes, halványsárga vagy vörösesbarna mag található, amelyet vastag és krémszínű vagy különböző sárga árnyalatú, pudingpuhaságú magköpeny vesz körül. Ez az ehető arillus sajt-vagy édes dióbélízű és összehasonlíthatatlan zamatú. Az érett termés penetráns, sajátosan édeskés, rothadó szagot áraszt. Felhasználása: a duriánt - a visszataszító bűz ellenére, ami a zárt térben való tárolást kizárja - Délkelet-Ázsia legértékesebb gyümölcsének tartják. Az érett durián nyers magköpenyei csemegének számítanak; a varratok mentén nyitják fel a terméseket, a pulpát a magokkal együtt kiemelik a rekeszekből, és nyomban fogyasztják. (A magburok és a terméshús gyorsan megsavanyodik oxigénnel érintkezve!) Indonéziában az arillusból mentával fűszerezett mártást főznek, amelyet rizshez adnak. A malájok a termésmasszát tartósítják, cukorral vagy sóval megfőzik. Konzervdobozokban a duriánpulpát az idényen kívüli időszakban is árusítják, és a Közel-Keletre, sőt Európába is exportálják. A duriánpüréből jégkrémet készítenek. Thaiföldön duriánból és tökből szilárd, tartós pasztát főznek, amely kedvelt ételfűszer. Az éretlen egész terméseket zöldségként párolják meg. A gyengén mérgező magokat pörkölve vagy főzve fogyasztják. Burma királyainak állítólag a 16. században futárszolgálattal hozták a romlékony gyümölcsöt, amely csak az ország legtávolabbi déli részén termet. A fa leveleit, terméseit, kérgét és gyökereit a népi gyógyászatban láz és sárgaság ellen alkalmazzák. Ázsiában a termés afrodiziákumnak számít. Elterjedése: Délkelet-Ázsia trópusi esőerdeiben honos. A Maláj-félszigeten és Indonéziában gyakran, Dél-Indiában, Srí Lankán, Thaiföld déli részén, Indokínában és a Fülöp-szigetek déli területein ritkábban termesztik. A fajt Kelet-Afrikában, nagyon ritkán Közép- és Dél-Amerikában is ültetik. Termesztése és betakarítása: a nedves-trópusi síkvidéki klímában tenyészik, 800 m magasságig. Számos fajtát leginkább kisparaszti gazdaságok termesztenek, magról nevelik. A fák 7-15 éves korban fordulnak termőre. A terméseket röviddel érés előtt szedik le, vagy miután a fáról lehullottak, összegyűjtik. Szállítása nehéz, a tárolása is csak néhány napig lehetséges. Rokon fajok: a Délkelet-Ázsiában nagy fajgazdagságú Durio nemzetségbe további, nehezen megkülönböztethető fajok is tartoznak, amelyeknek ehető és ugyancsak erős szagú a termése. Ezeket - kis méretekben - elsősorban Borneón termesztik. Idetartozik például a D. oxleyanus Griff. és a D. dulcis Becc.










Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!