Bejelentés


gyümölcsök mindenek felett gyümölcsöt egyél hogy egészséges legyél


Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.








füge

Füge Plural:Fügék Család:Moraceae – Eperfafélék Faj:Ficus carica Eredet A füge keletről származik, és évezredek óta különböző kultúrkörökben bukkant fel. Egyiptomban a fáraók gyógynövénye volt, a Bibliában is olvashatunk a fügefáról, (a történet szerint Jézus hagyta, hogy elszáradjon), egy fügefa alatt világosodott meg Buddha, és a híres római farkas fügefa alatt szoptatta Romulust és Remust. Növény A vad fügefából, amely minden földközi- tengeri országban nő, két változat alakult ki: a Capri-füge, melynek termése nem ehető, és a kultúrfüge. A kis fa vagy hímnemű, vagy nőnemű virágokat hoz. A nőneműből fejlődik ki aztán a termés — vagy beporzás nélkül, vagy gubacsdarazsak segítségével: a rovar a capri-füge hímnemű virágaiban rakja le tojásait. Miközben a fiatal gubacsdarazsak új költőhelyet keresnek, átviszik magukkal a capri-füge (hímnemű) virágporát a kultúrfüge nőnemű virágaira. Ebből a kombinációból alakul ki a legjobb termés — a Smyrna-csoport fügéje, borostyánszínű gyümölcshússal. Termesztés Ma fügét a Földközi- tenger országaiban, a szubtrópusokon, az Egyesült Államokban, Dél- Amerikában, Dél- Afrikában és Ausztráliában termesztenek. A vastaghéjú fajta tavasszal terem, az első korai virágokból, vagy magasan fekvő, száraz éghajlatú területeken. A vékonyhéjú változat ezzel szemben tipikusan nyári gyümölcs, finom aromával. A világos, aranysárga mézfüge sajnos nem szerezhető be Görögországból, mert lehelletnyi vékonyságú a héja, így nehezen szállítható. Import Egész éven át importálnak fügét. Augusztustól októberig Törökországból, augusztusban és szeptemberben Görögországból és Franciaországból, szeptemberben és októberben Olaszországból, októbertől novemberig Izraelből, és decembertől júliusig Braziliából szállítják. Termés Ehető:az egész gyümölcs. Íz:édes, kevés savval és tipikus fügearomával. Mérete:3 és 7 cm közötti hosszúság, 4 - 6 cm-es átmérővel. Súly:30 g-tól 80 g-ig. Forma:körte- vagy csepp alakú. Héja:vékony, fajtától függően zöld, sötétlila vagy sárga. Gyümölcshús:fajtától függően világosrózsaszíntől sötétpirosig, számtalan kicsi maggal; édes és nagyon lédús. Érett állapotban:a gyümölcs nagyon puha és könnyen megreped, az Olaszországból származó zöld típus zöld marad; a zöldessárgának viszont sárgának kell lennie; a lila változatból eltűnnek a zöld részek és egyenletesen lila lesz. Túlérett gyümölcs:poshadt és kezd erjedni. Éretlen gyümölcs:kemény, a lila termés héján zöldes foltok láthatók; a nagyon éretlen gyümölcs még tartalmaz tejnedvet. Felhasználás Nyersen gyümölcsként, édes ételekhez és nyers sonka, szalámi és sajt mellé, valamint kiadós salátákhoz. Párolva köretként szolgálható fel. Tárolás Az érett gyümölcs maximum 2 napig tárolható el hűtőszekrényben, vagy 1 napig szobahőmérsékleten. Utóérés szobahőmérséketen, valami puhára fektetve. Figyelem A nagyon éretlen füge tejnedve bőrirritácót és viszketést okozhat FÜGE Egyike a legősibb kultúrnövényeknek. Gyakran esik szó róla az Ószövetségben, amely a gabona, az olajbogyó és a szőlő mellett az "ígéret földjének" legfőbb kincsei közé sorolja. Később, a római történelemben fordul gyakran elő; Romulus és Remus, Róma későbbi két városalapítója egy fügefa árnyékában szopta a farkasanya tejét. A szárított füge a római légiók katonáinak fontos útielemózsiája, mert kis helyen elfér, tápláló és nem romlik. A füge eredeti hazája Kis-Ázsia, Szíria, Izrael, de ősrégi idők óta termelik Észak-Afrikában és Dél-Európában is, ahol olcsó néptáplálék, aszalják, és bort is készítenek belőle. Fő termőhelyei jelenleg Franciaországban, Spanyolországban, Törökországban, Kaliforniában vannak. Dél-Bulgáriában és Jugoszlávia melegebb tájain koronás fákból álló ültetvényeket létesítenek belőle, sőt adott körülmények között el is vadul. Hazai meghonosodásának időpontját a különböző szerzők eltérően ítélik meg. Nagyon valószínű, hogy a 14. században, az Anjouk uralkodása idején, az olasz kapcsolatok révén kerültek el hozzánk, de az is lehetséges, hogy ekkor csak a fügegyümölcsöt hozták el a kereskedők, de a termelésével még nem foglalkoztak. Más vélemények szerint, amikor a szeszes italoktól eltiltott törökök kivágták a hegy-oldali szőlőket, a területet fügebokrokkal népesítették be. Dr. Jeszenszky Árpád, a füge életmódjának legkiválóbb hazai ismerője erről a következőket írja: "Hazánkban a legöregebb fügebokrokat a Gellérthegy déli lejtőjén, a szálloda felett, közel a Szabadság-szoborhoz találhatjuk. -15 °C-nál nagyobb hidegben ágai a földig lefagynak, de aztán mintha semmi sem történt volna, újra kihajtanak, elpusztíthatatlanok. Sajnos, egy lefagyás után csak három év múlva teremnek, feltéve, hogy újabb fagy nem éri őket. Különben gyümölcseiket senki sem élvezheti, mert a járókelők éretlenül leszaggatják." Szerte az országban, sokfelé termelik: Buda-vidék, Szentendre, Tihany, Badacsony, Pécs, Esztergom, de még Szabolcs megye is otthont adott ennek az édes jövevénynek. Hűvösebb klímájú vidékeken is előfordul. Sussexben Sir Thomas Becket, II. Henrik angol király kancellárja már a 12. században ültetett fügebokrokat. A Bodeni-tóban levő Mainau szigetén Esterházy Miklós (a sziget akkori gazdája) 1827-ben hat fügebokrot ültetett, és ezek még ma is teremnek. A fügenövény egyébként népes családból származik. Közeli rokona az eperfának, a szobai fikusznak és a gumifának is. Neve is a Ficus-ból ered, akárcsak az angol `fig` és a német `Feige`. Termesztése A füge 3-4 m magas bokrot nevel, amelynek arasznyi zömök törzse és szétterülő, laza koronája van. Levelei nagyok, öblösek (ezért látszottak alkalmasnak az "illetlen" testrészek elfödésére). Virága különös, ún. serlegvirágzat, ami leginkább egy diónyi bimbóhoz hasonló. Ez meghúsosodik, és 5-8 cm átmérőjű, zöld, barnás vagy lila, belül pirosas gyümölccsé érik. Féltrópusi növény, amelyet - ennek megfelelően - meleg, napsütötte, szélvédett helyre, délre néző falak elé kell ültetni. A talajban nem válogat, hiszen Afrika nyugati partjain még a homok megkötésére is használják. Megnő a sziklás, száraz talajokon is. Nálunk azonban - mint vendégnövénynek - mégis kedvezni kell neki, mert meghálálja a jó földet, a trágyát és a gyomtalanítást. Tartós szárazságban öntözni is kell, mert különben gyümölcsei aprók maradnak, sőt lerúgja Őket. Kétéves, gyökeres növényeket ültessünk, mert ezek erednek meg a legbiztosabban. Az őszi ültetésű csemetéket alaposan öntözzük be és kupacoljuk fel földdel. Házilagos szaporítása is igen egyszerű: porbujtással minden lehúzott vesszejéből gyökeres növény lesz. Tömegesebben fásdugványozással is szokták szaporítani. A kiültetett csemetét az első évben hagyjuk szabadon növekedni. A második év tavaszán a vesszőket a föld színéig visszavágjuk, és a fejlődő 5-6 hajtásból alakítjuk ki a részarányos bokrot, illetve a déli falhoz simuló sövényt. Az egészséges fügebokor a későbbi években sok új hajtást nevel. Ha ezek sűrűn állnak, akkor megritkítjuk őket, és a száraz ágakat tőből kimetsszük. Ha a vesszők visszafagynak, akkor a száraz részeket lombfakadás után vágjuk le. A fügebokor a telepítés utáni 3-4. évben kezd el teremni. Az éves vesszőkön a rügyek későn, május közepén fakadnak ki, és ekkor már rajtuk vannak a kis fügék ("fügét mutatnak"). Többek között ezért se szabad a fügebokrot visszametszeni, mert akkor a termést metsszük le! Az áttelelt kis fügék augusztusra érnek be. A nyár folyamán azonban az új hajtás levélhónaljában is fokozatosan megjelennek a gyümölcskezdemények, amelyek októberig - ha hosszú és meleg az ősz - ugyancsak beérnek. 1983-ban például mind az első, mind a második termés bőséges volt. A be nem érett második termés a tél folyamán a hajtásokról lehull. A mi fügebokraink kivétel nélkül adriai típusúak; ezek megtermékenyítés nélkül, mag nélküli gyümölcsöket érlelnek. A gyümölcsök aszalásra nem alkalmasak. A déli országokból hozzánk kerülő, koszorúba fűzött, préselt füge a szmirnai típusú bokrokról származik. Ezek virágja megporzásra szorul, és ezt egy roppant apró rovar, a fügedarázs végzi el. Megtermékenyítés hiányában a termés éretlenül leesik a bokorról. Nálunk azért nem lehet az egyébként értékesebb szmirnai fügét termeszteni, mert a fügedarázs nem viseli el a mi hideg teleinket. A fügének alig van kártevője és betegsége, tehát rendszeres növényvédelemre nem szorul. Annál inkább kell ügyelni arra, hogy a termést viselő vesszők el ne fagyjanak, mert bizony a növény minden része fagyérzékeny, és -15 °C-nál hidegebb idő esetén a takaratlan fügebokrok súlyos fagykárokat szenvednek. Ezért lombhullás után a fiatal bokrokat vegyük körül kukoricaszárral, náddal, szalmával, és az ágak közét töltsük meg falombbal. Az idősebb, terjedelmes bokroknál ez nagy nehézséget jelent, de nem is annyira szükséges. Tavasszal, a fagyok elmúltával a "télikabátot" vegyék le a bokorról. Felhasználása Az első termés az áttelelt vesszőkön érik be, és július végén szüretelhető. Napfényes, hosszú ősz esetén a második termés is beérik. Ezeket a gyümölcsöket októberben, a szőlő szüretével egyidejűleg lehet betakarítani. A füge gyümölcse csak teljesen éretten élvezhető. Az éretlen vagy félérett gyümölcs tejnedvet ereszt, fanyar, kellemetlen ízű. A fél-érett gyümölcs a fáról leszedve nem érik tovább, éretlen marad. Az érett füge viszont mézédes, puha, kellemes zamatú. Nehezen szállítható, és háztartási hűtőszekrényben is csak néhány napig lehet eltartani. Valódi házikerti gyümölcs. Egy termőkorú fügebokor 15-20 kg gyümölcsöt érlel. Jeszenszky Árpád szíves szóbeli közlése szerint 1960-ban még élt Vonyarcvashegyen egy kb. 80 éves fügebokor, amely a gazdája szerint 500-600 gyümölcsöt is termett évente. Ezt a bokrot nevezték el "Keszthelyi barná"-nak. Sajnos, egy építkezés alkalmával nyomtalanul kiirtották. A fügéből kitűnő befőtt, cukrozott gyümölcs, bor és pálinka készülhet. Hazájában - a szmirnai fügét - 40-50 °C-on aszalják, majd koszorúba fűzik, vagy hordóba préselik; így télen is nagyon fontos és értékes néptáplálék. Az olaszok a szárított fügegyümölcsöt megpörkölik, megőrlik, és kávét főznek belőle. Ficus carica A füge könnyen elérhető számunkra frissen vagy szárítva. Sok kertben húzódik meg a fügebokor. Ideje nemigen van nagyra nőni, mert, ha nincs védett helyen, vagy nem takarjuk be, az erősebb tél elviszi az évi termést. Több fajtáját ismerjük, igyekezzünk olyan fajtát beszerezni, ami korán kezd érni, és folyamatosan terem őszig. Frissen fogyasztva kitűnő, még befőttnek is felhasználják, de leggyakoribb formában, szárítva jutunk hozzá. Tápértéke: A füge tápértékét elsősorban káliumtartalma adja. Fogyasztása elősegíti a vér tisztulását. A B vitaminok az emésztést és a táplálék felszívódását segítik elő, cink tartalma pedig a prosztatabántalmakban szenvedőknek nyújt jobbulást. Gyógyhatása: Nemcsak kellemes gyümölcs, de rendkívül elősegíti az emésztést. Hűsít, és jó hatással van a légzőszervekre, a gyulladásos emésztő szervekre, valamint csökkenti a vérzékenységet. Nagymennyiségű B vitaminja jótékonyan hat az emésztésre és az idegekre. Meghűlésre: Csillapítja a légzőszervekre ható ingereket meghűlés esetén, valamint gyógyítja a gyulladásos megbetegedéseket. Elősegíti az emésztést: A füge igencsak rostos gyümölcs. Apró magjai lehetővé teszik a bél számára a könnyű továbbjutást a kifejtett féregszerű mozgás következtében. Ez azonban kevés lenne az emésztés serkentéséhez. A táplálék jobb felszívódását a B vitaminok tartalmának köszönheti. Székrekedés: Rosttartalma elősegíti a féregszerű mozgást, így székrekedés esetén is kitűnő hasznát vesszük a fügének. Különösen az egyhangú táplálkozás következtében lelassuló bélműködésre van ösztönző hatással. Amint ugyanis a gyomorba kerül a massza, olyan hatást vált ki, ami serkenti a gyomor működését. A lendületet kapott gyomor hat a májra, és az epére, valamint az egész emésztő rendszerre. Szív és máj: A szív egyenletesebb működésére a füge azért van jó hatással, mert rendkívül sok káliumot tartalmaz. Szabályozódik a szívverés, valamint csökken a vérnyomás. A máj működésre is serkentőleg hat a füge kálium tartalma, különösen akkor ha a téli egyhangú táplálkozás folytán nem jut elég ásványhoz a szervezet. A kálium hozzájárul a vér savtalanításához, így az egész szervezet felélénkülhet a füge fogyasztása következtében. Idegnyugtató: A füge ásványtartalma nemcsak a szívre, de az idegekre is nyugtatólag hat, amihez a szív és az idegrendszer kalciumtartalma is hozzásegít. Serkenti az anyagcserét és a sejtek ellátását. Gyomorégés: A gyomorégésre inkább fügelét használjunk. Az elgyötört gyomor munkáját a füge fehérje és szénhidrát összetétele serkenti, s ugyanezt a hatást váltja ki a vékonybélben is. Magnézium tartalma elősegíti a szénhidrát és a fehérje emésztését. Prosztatapanaszok: Cink tartalmának köszönhető, hogy a füge pozitívan befolyásolja az ivarmirigy és a szaporodó szervek működését. Emeli a spermák számát és gyógyítólag hat a prosztata panaszokra is. A gyulladás gyógyítása az A vitaminnal együtt történik. Elkészítési mód: Ha rendelkezésünkre áll a friss füge, legjobb ha azt fogyasztjuk. Ha gyümölcsléként fogyasztjuk pépesíthetjük lemezvágóval, jellegzetes gyümölcsöt válasszunk mellé, amelynek a füge emeli a cukortartalmát. A szárított gyümölcsöt, ha nem kúraszerűen fogyasztjuk, szintén használhatjuk édesítőnek. Pépesítve azonban akár tejjel, akár más gyümölcslével bármikor kitűnő, és ne feledjük, milyen lökést adhat a májunknak, szívünknek sav-lúg kiegyenlítő munkájával. legenda szerint a fügét a törökök hozták magukkal Magyarországra és először a Gellért-hegy déli lejtőjén telepítették el őket a kivágott szőlők helyére. Annyi bizonyos, hogy a füge a Földközi-tenger környékén szinte minden országban jelentékeny gyümölcs, de a legtöbb aszalvány Kis-Ázsiából kerül a kereskedelembe. A fügéknek négy nagy csoportja van: az első csoport (kaprifikusz) terméseit parányi rovarok, a fügedarazsak termékenyítik; a második csoport (szmirnai) virágai önbeporzók, és az érett termések sok magot tartalmaznak; a harmadik, a közönséges vagy adriai fügék csoportja - ezeknek a gyümölcsei megtermékenyítés nélkül (partenokarpia) érlelik be mag nélküli terméseiket; a negyedik csoport (San Pedro) képviselői a második és harmadik csoport tulajdonságait egyesítik magukban. A hazánkban tenyésző bokrok a harmadik csoportba tatoznak. Nálunk a füge jókora bokorrá megnő. A mérsékelt égöv alatt nem érdemes fává nevelni, a hazai éghajlaton a bokor forma az ideális. A japánok másképp gondolják! Bokorrá kétféle módon alakíthatjuk át kifejlett példányainkat, tőből visszavágjuk vagy átültetjük 45°-os szögbe állítva a törzsét... A fiatal növényen a vesszőket vágjuk vissza 20-25 cm-re, hogy oldalelágazásokat fejlesszenek. A metszést április végén - május elején végezzük, bokronként a 6-7 legerősebb, egészséges vessző meghagyásával. A meghagyott vesszőket ne vágjuk vissza, mert a felső harmadukban hozzák a virágokat. A hazai fügefajták gyümölcse aszalásra nem igen alkalmas, de friss fogyasztásra kiváló. Nyersen gyümölcsként, édes ételekhez és nyers sonka, szalámi és sajt mellé, valamint kiadós salátákhoz. Párolva köretként szolgálható fel. Az érett gyümölcs maximum 2 napig tárolható el hűtőszekrényben, vagy 1 napig szobahőmérsékleten. Utóérés szobahőmérséketen, valami puhára fektetve. A nagyon éretlen füge tejnedve bőrirritácót és viszketést okozhat. Dzsem, lekvár, sőt bor, pálinka is készíthető belőle. Receptek A fügebokor dugványozással, bujtással, a tősarjak szétültetésével viszonylag egyszerűen és biztonságosan szaporítható. Júliusban érlelik be először a gyümölcseiket, majd egy hónap múlva ismét jön egy érési hullám, s ha szép ősz van, egyes fajták még harmadszor is teremnek október közepén-végén. Edényben is könnyedén nevelhetők. Ízre igen hasonlítanak egymásra, míg termésük alakja, színe, levelük formája, növekedési idejük igen eltérő. Érdemes próbálkozni e pompás ízű mediterrán gyümölccsel, mert védett helyre ültetve (házfal tövében, déli napos oldalon, domboldalban), szabadban takarás nélkül is megél, takarással pedig hazánk bármelyik részén sikerrel nevelhető (földre ledöntve, falevéllel, kukoricaszárral és fóliával takarva, vagy egyszerűen csak hóval). Egyébként a takarás nem is annyira a hideg, mint inkább az ólmoseső ellen kell. A legszakszerűbb takarás: drótketreccel vesszük körül, megtöltjük falevéllel, a tetejét pedig kátránypapírral fedjük. Lippay így írja le a 17. század fügevédelmi módszerét: „Ide ki a fal mellé ültetik a fügefákat, laurusokat és többeket, akiket összekötözvén, meghajtanak, vagy deszkákat, vagy sövényt melléjük tevén, azt elsőben lóganéjjal, azután csak azon verembül ásván földet, jól befedik, hogy ne árthasson nekik a hideg. Alól egy kis likat hagynak néhol, akin a macska bebujhassék és egerészhessen, mert az egér télben igen megrágja a fügének héját." Entz a 19. század közepén pontosabban leírta a fügetakarást: „Az első őszi derek után, melyek fügefáink leveleit letarlották, tiszta, s ha lehet, száraz időben lehajtjuk a fügeágakat a lehetőségig, és betakarjuk mintegy féllábnyi földréteggel. E fölé mintegy másfél lábnyira nádból, vagy két avult deszkából alkalmazunk valami kis rögtönzött tetőt, hogy az eső és a hó lefolyhasson. Nagyon célszerű, őszkor mindjárt a letakart fák közelében elégséges falevelet hordatni, hogy kéznél legyen, midőn a keményebb hidegek beálltával a hézagot a tető és a földtöltés közt azzal berakjuk." A hosszú életű fügefa A fáradhatatlan régészeknek Európában először a földtörténeti negyedkor „mutatott fügét". Ez az ősfüge alig hasonlított mai rokonához, hosszú évezredek alakították ki a napjainkban ismert típusokat. Termése kezdetben gyógyszerként szerepelt. Gyógyító hatásáról Urukagina sumer király már 2900 évvel időszámításunk kezdete előtt beszámolt. A füge egyike a legősibb kultúrnövényeknek. A babilóniai himnuszban is nyomára akadhatunk, ahol már jeles gyümölcsként szerepelt az „édes szőlő", vagyis a füge (2000 évvel időszámításunk előtt). A Biblia is megemlékezik róla. A Szentírásban a füge a gabona, az olajbogyó és a szőlő mellett az ígéret földjének legkiválóbb növényei közé tartozott. Az ínyencségekhez szokott ókori uralkodóknak is felcsillant a szemük, ha a legbecsesebbnek, a szíriai fügének csak a nevét meghallották. Ősidők óta híresség volt. Az egyiptomiak a 12. dinasztia idejétől kezdődően magas szintre fejlesztették a fügekultúrát. A fügeültetvények nagy területeket foglalhattak el, mert a papiruszok szerint a korabeli kertész a fügeszüret idejében segítségre szorult. A középső birodalom egyik művészi alkotása a leleményes kertész fügeszedő majmait ábrázolja. A szelídített majom rabszolgák nagy nagy buzgalommal kapkodták a fáraók csemegéjét. A fügetermesztés és a fügeevés igazi szakértői azonban a görögök és rómaiak voltak. A görögök fedezték fel Európa számára ezt a keleti csemegét, és kereskedőik hozták el első példányait a mediterrán tájakra. 700 évvel időszámításunk előtt már görög füge termett Párosz szigetén. Később Sikaján és Attika lett a fügetermesztés kiemelkedő, híres központja. És mint minden, ami különleges, így a füge is az ókoriaknál isteneknek köszönhette földi pályafutását. Erről regél egy ősi monda (Sikajánra és Attikára célozva), ami szerint itt hagyta volna Demeter a fügefát a földből kijönni mintegy ajándék gyanánt, mert őt Fitalosz atyja megvendégelte. A szép ajándékot megszerették az attikaiak, és szűkösebb években, ha gyengébb volt a termés, külön őrök vigyáztak rá. A szikofanta, a „fügefeljelentő" szigorúan őrködött, és jaj volt annak, akit a kiviteli tilalom alatt rajtakapott a fügecsempészésen. Elismerésük jele volt, hogy Athén városának címerében is megörökítették kedvencüket. És talán egy kis féltékenység is érlelődött a jó öreg Hérodotoszban, amikor arról beszélt, hogy a perzsák is ismerik a fügét. Egy-egy különleges példányról legenda született, vagy szépsége tette halhatatlanná, így kötötte le a nagy Homérosz figyelmét is egy Trója közelében álló fügefa. Fügebarát szellem alkotta a Romulust és Remust szoptató farkasnak árnyat adó fügefa históriáját is. A legenda szerint a városalapítók egy fügefa tövében szürcsölték a tápláló farkastejet. A rómaiak Plinius idejében már 29-féle fügét ismertek. Kultusza a Dionüsziákon érte el csúcspontját. A füge birtoklása büszkévé, erőssé tette a római polgárokat és sokszor féltékennyé is. Amikor Cato — jól ismerve patrícius barátait — egy tál csodálatos karthágói fügét rakott a tanács asztalára, a város bölcsei haragra gerjedve indultak Karthágó elfoglalására. Abban a tudatban, hogy a világon valahol jobb füge terem, mint Itáliában, egy büszke római sem élhetett. Így vált a lakomák édes csemegéje a ravasz Cato kezében a hódítás eszközévé. Mint az első sumer időszakban, úgy a klasszikus korban is nagyra becsülték a hashajtó szereket. Hippokratész hálával emlékezik meg a zöld füge áldásos hatásáról. Hasonló jó tapasztalatai voltak a nagytiszteletű Cornelius Celsusnak is. Míg gyomrukat zöld, keléseiket aszalt fügével ápolgatták. Különleges, misztikus növény a füge egyik közeli rokona, a szikomorusz, a „szent fügefa". A hatalmas termetű növény az indiaiak büszkesége volt. Az indiaiak szerint égi sugallatai közben Buddha alatta tartózkodott. Napjainkban is vallási tisztelet övezi. A sokoldalú füge még bizonyos szellemi erőkkel is rendelkezett, sőt később népszerű bosszantási eszköz is lett. A fügét mutató alak az ókori szobrászokat is megihlette. Az „altest" kimutatása, vagy az azt helyettesítő „fügemutatás" a rossz szellemek elűzésének vagy a szerencsétlenségek elhárításának kedvelt módszere volt a görögöknél és a rómaiaknál. A füge szerepe az ősi magyar népszokásokban is hasonló. Leginkább szemmel verés ellen ajánlották elődeink. Ha a szemmel verés ellen a fügemutogatás hatásos is volt, „ősmatrónákkal szembeni alkalmazása" bizonyára sok veszéllyel járt. A fügemutatás vidámabb jelentésének eredete valahol a kis apró, ehetetlen füge-„termésekben" található meg, amilyenek a beporzást végző hím típusú bokrokon fejlődnek. A fügének nemcsak a termése, hanem a levelei is hasznosak voltak. Paradicsomi ősszüleink ruhája, az „ádámkosztüm", a művészi fantázia szülötte. Inkább szépségével, mint célszerűségével vívta ki klasszikus „helyét" a szobrokon és festményeken. Kezdetben szobrászati motívum volt a szép fügefalevél. Az újkor újabb recepttel gazdagítja a füge felhasználási körét. A gyenge, kisebb terméseket sok helyen megszárítják, pörkölik, őrlik és kávét készítenek belőle. Sok fügekávét fogyasztanak az olaszok. Ókori elődeik feltehetően megvetéssel löttyintenék ki ezt a sötét folyadékot. Az ízlés és a szokások sokat változtak. A nagy birodalmak elmúlásával lassan a fügét övező mítoszok is feledésbe merültek. A fügefa azonban tovább terjedt Európában, így hazánkban is, főleg a XIX. század elejétől. A Gellért-hegyi, balatoni, pécsi bokrok török eredetének meséje tudományosan nem megalapozott, de hangulatos, szép történeteket idéz. A Buda-vidéki domboldalakon, Budafok, Nagytétény, Érd, Diósd és Törökbálint környékén termesztésének hagyományai vannak. Kisebb ültetvényeket a balatoni szőlőhegyek lejtőin is felfedezhetünk. Szépen díszlő példányai egzotikus levegőt árasztanak. Mielőtt e különleges növény termesztésének fogásait és módszereit megismernénk, álljanak itt Fazekas Mihály hazánkfia lelkesítő szavai: „Korlátolt kiskerti gazdaságokban a fügefák edénymívelése szintoly hasznos, mint gyönyörteljes időtöltés, avagy nem örül-e az ember lelke, ha a virág edényekben növelt kis csemetékről 10—20, ökölnyi nagyságú fügék csak úgy mosolyognak feléje, nem háládatosabb és tanulságosabb időtöltés, mint például holmi káros virág-cserjék ápolása? Ez sem kerül több fáradságba, e mellett élvezetet nyújt a szemnek és ínynek egyaránt." A füge szaporítása és nevelése Ázsiai eredetű szubtrópusi növény. Napjainkban nagy területeken termesztik Olaszországban, Görögországban, Spanyolországban, Törökországban, Algériában, Marokkóban és Szíriában. A Földközi-tenger vidékén és Európa más területein a vad növényekhez hasonlóan is tenyésztik. A füge az eperfafélék (Moraceae) családjába tartozik. A sok dísznövényt tartalmazó Ficus nemzetségnek tagja, latin neve: Ficus carica. Ez a nagyon népes nemzetség közel 2000 fajból áll. Egzotikus rokonai között találhatók gumit, nagyon kemény fát, lakkot, nyílmérget, iható tejnedvet és gyógyszert adó növények is. Az eperfa — a magyar falusi udvarok elmaradhatatlan szép fája — szintén közeli rokona. A fügéknek négy nagy csoportja van: — az első csoport (kaprifikusz) terméseit parányi rovarok, a fügedarazsak termékenyítik; — a második csoport (szmirnai) virágai önbeporzók, és az érett termések sok magot tartalmaznak; — a harmadik, a közönséges vagy adriai fügék csoportja — ezeknek gyümölcsei megtermékenyítés nélkül (parteno-karpia) érlelik be mag nélküli terméseiket; — a negyedik csoport (San Pedro) képviselői a második és harmadik csoport tulajdonságait egyesítik magukban. A hazánkban tenyésző bokrok a harmadik csoportba tartoznak. A fügedarázs Magyarországon vadon nem fordul elő, ezért a kaprifikuszok nálunk nem teremnek. A füge nagy bokrokat nevelő, hosszú életű növény. Levelei nagyok, alakjuk a majdnem teljesen éptől az erősen (ujjasan) — szeldelt típusig változik. Élénkzöldek, rajtuk szőrképletek találhatók. Egy- vagy kétlakiak — csak hímvirágokat és csak nővirágokat hordó bokrokon kívül egyes fajtáknál (pl. szmirnai csoportban) hímnős virágú öntermékenyülésre képes egyedek is előfordulnak. A nálunk termő típusok csak nővirágot fejlesztenek és beporzás nélkül érlelik be mag nélküli gyümölcseiket. A virágok serlegvirágzatba tömörülnek. Sok száz parányi virág alkot egy, a füge terméséhez hasonló virágzatot. A virágok a serleg alakú virágzati tengely belső oldalán, sűrűn egymás mellett helyezkednek el. A virágzati tengely a nyílás után tovább növekszik, elhúsosodik, és ez alkotja a füge gyümölcsét. A virágzási időszakban hosszában kettévágott „fügékben" jól látszanak a befelé néző virágok; később a szivacsszerű üreg összeolvad, és összefüggő húsos állományt alkot. Ez a folyamat az érésig tart. A gyümölcs sok apró csonthéjas termésből kifejlődő terméságazat, amit áltermésnek neveznek. A gyümölcsök alakja — a lapos gömbtől a megnyúlt körtéig — fajtánként és típusonként eltérő. Színe a lilásfeketétől a zöldessárgáig a legkülönbözőbb árnyalatú lehet. Tősarjak szétültetésével és dugványozással könnyen és gyorsan szaporítható. Ritkábban az idősebb bokrokat oltással is javíthatjuk. A külföldről hazánkba érkező aszalt termésekben csíraképes magvakat, nem valószínű azonban, hogy az ilyen magokból fejlődő növények jó minőségű, sőt — öntermékenyülő típusok lesznek. Maradjunk a biztos sikerrel kecsegtető első két módszernél. A tősarjakat ősszel, a lombhullás után, vagy tavasszal, a kihajtás előtt ássuk ki. A gyökeres kis növényeket — ha ősszel szedtük — cserépbe ültessük be, jó minőségű komposzt vagy melegágyi földbe és fagymentes helyen (pince, szoba) teleltessük át. A tél folyamán kevés öntözést igényelnek. A rügyfakadás előtt kiásott kis sarjnövényeket mindjárt végleges helyükre ültethetjük. Ha az ültetés helyén erősen köves vagy agyagos a talaj, szórjunk a gyökerei köré jó minőségű földet, öntözzük be jól, és 15—20 cm magasságig takarjuk be földdel a csemeték törzsét. Ha a fügéket edényben akarjuk tartani, akkor az ősziekhez hasonlóan a tavasziakat is cserépbe ültessük. A cserepes sarjakat az első hetekben védett, félárnyékos, magas páratartalmú helyen tartsuk — így gyorsan növekedésnek indulnak gyökerei, és biztosabb az eredés. Dugványozás esetén a vesszőket ősszel, lombhullás után szedjük és a tél folyamán fagymentes helyen nedves homokban, vagy földbe vermelve tároljuk. Ezekből a vesszőkből tavasszal 20—30 cm-es darabokat vágjunk, és ládába vagy szabadba — ha jó, humuszos talajt tudunk biztosítani — helyezzük földbe úgy, hogy a felső végük 2 ujjnyira szabadon maradjon. Ha a földet nedvesen tartjuk és a levegő is jól felmelegedett, a dugványok gyorsan és jó eredménnyel gyökeresednek. A nyár folyamán megerősödő és szép hajtásokat fejlesztő dugványnövényeket ősszel végleges helyükre, vagy edényes művelés esetén cserépbe is ültethetjük. Néhány, kisebb méretű vesszőrész gyökereztetését cserépben, homokban is végezhetjük. Ebben az esetben a 2 levélhelyes (nóduszos) darabok is megfelelnek. Az alsó csomókat dugjuk a homokba és a cserepet üveglappal fedjük le, így is jól gyökeresednek. Oltani csak ritkán szükséges. Ha nagyméretű, de rossz minőségű vagy gyengén termő bokrunkat szeretnénk megjavítani, és nincs türelmünk kivárni az új telepítés termőre fordulását, oltással elérhetjük célunkat. Az alany ágait és vesszőit az oltás fölött néhány rüggyel vágjuk vissza; a csonkot csak eredés után vágjuk vissza teljesen. A meggyökeresedett részeket szabadba vagy cserépbe ültetve neveljük tovább. A szabadföldi füge a téli takaráson kívül más különleges ápolási munkát nem kíván. Sokféleképpen takarhatunk. A lombhullás után a tövétől kiindulva árkot ásunk, az összekötözött gallyait az árokba lehúzzuk, és földdel, majd lombbal, szalmával, náddal, kukoricacsutkával takarjuk. Árokásás nélkül, a föld felszínére lehúzva is könnyen takarható. A jól fejlett bokrok a téli 10—12 °C-os hideget takarás nélkül is átvészelhetik, de nagyobb lehűlés esetén már fagykárok jelentkeznek. A vesszők fagytűrő képessége nagymértékben függ a nyári hajtásnövekedéstől és az őszi beéréstől. Ezt a füge helyének jó kiválasztásával (meleg fekvés, szélvédelem), szükség esetén trágyázással is elősegíthetjük. Tavasszal a rügyek kifakadása előtt (márciusban) a takarást távolítsuk el. Ilyenkor az elfagyott vagy sérült részeket lemetszhetjük. Az edényben nevelt növényeket a téli 0 °C körüli hőmérsékletű tárolóból márciusban helyezzük ki a szabadba, napos, meleg helyre. A fügebokrok nem kényesek. Tűrik a száraz, kopár, meszes területeket, de a jó, tápanyagban gazdag talajokat erőteljes növekedéssel és bő terméssel hálálják meg. Jól fejlődnek a szennyezett, városi környezetben is. Az edényes növényeket trágyalével, különböző tápoldatokkal rendszeresen öntözzük. A vesszők jó beérése érdekében — hasonlóan a gránátalmához — a tápanyagok adagolását és az öntözést (edényes növényeknél) az ősz beköszöntésétől fokozatosan csökkenteni kell. A tősarjak és dugványok 2—4 éves korukban kezdenek teremni. A fügék általában évenként kétszer teremnek, de a hazánkban is tenyésző harmadik csoportra az évenkénti három virágzás és termés jellemző. Nagyobb termésre azonban csak kétszer számíthatunk. Az első, őszi virágzásból származó apró termések áttelelnek és a következő évben, július—augusztusban érnek. Az őszi hajtásvégeken levő rügyek magukban rejtik a második, tavaszi virágzás alapját képező kis virágkezdeményeket. Ezekből a virágokból augusztus—szeptemberben fejlődnek ki az érett termések. Ugyanebben az időben kis „fügék", azaz új virágok is megfigyelhetők és ha hosszú meleg ősz következik — jó évben bőséges termést arathatunk októberben is. A magyarországi típusok hazájukban (pl. Olaszországban) háromszor teremnek. Nálunk a második, tavaszi virágzás termése a legbiztosabb, bár a harmadik virágzás többszöröse a másodiknak, az őszi hűvös időjárás következtében a legtöbb típusnál a harmadik termésnek csak egy része érik be. A hazánkban tenyésző sok fajta között azonban előfordulnak olyanok is, amelyek az őszi terméseket is szépen beérlelik. Az áttelelő gyümölcsök a téli hideg hatására tavasszal általában lehullanak. Ha a szépen termő bokor erősebb télen jobban visszafagy, akkor nagy számban fejlődnek új sarjak. Ezek a második évben teremnek; két termésre azonban csak a harmadik, negyedik évben számíthatunk. A csak nővirágokat fejlesztő bokrok virágait a kaprifikuszoknál a fügedarazsak termékenyítik. Ezek az apró testű rovarok a hímvirágokból rajzanak ki; ezért hazájában ezeket a virágokat már az ókori görögök óta leszedik és a termő bokrok ágai közé kötözik. Ezt a beporzást és nagy termést biztosító eljárást nevezik kaprifikációnak. Az adriai típusú magyar fügék terméseinek beéréséhez nincs szükség beporzásra. A termések megtermékenyítés nélkül fejlődnek, ezért mag nélküliek. A fügebokrok 3—4 éves kortól már rendszeresen teremnek. Hazai szép példányai több száz termést beérlelnek. Hazánkban a fügének kevés a kártevője. Gyökereit ritkán a drótféreg és pajor megtámadja. Előfordul az akácfa-pajzstetű és megtalálták rajta a szövőlepke hernyóit is. A felsorolt rovarok összeszedéssel és megsemmisítéssel, lemosással és permetezőszerekkel sikerrel pusztíthatók. A levelek torzulása, hólyagosodása, a sötét és világoszöld mozaikszerű foltok megjelenése a füge vírusos megbetegedésének következménye. A Gellért-hegy szép fügefái sokat szenvednek tőle. Terjedését a beteg részek elégetésével lassíthatjuk, de súlyosabb esetben az egész bokor megsemmisítése is szükséges lehet. Csak vírusmentes növényeket szaporítsunk. A puha, leveses termések a bokrokon teljesen beérnek, éretten könnyen leválnak a hajtásokról. Nyersen is fogyaszthatók, de leggyakrabban feldolgozva kerülnek forgalomba. Friss állapotban csak néhány napig tárolhatók. Az érett termés nagy mennyiségű szőlőcukrot tartalmaz. C-vitamin-tartalma csekély (0—4 mg%), de A-vitamin is képződik benne. Jelentős cukortartalma miatt pálinkát, alkoholt (pl. Tunéziában: Boukha, ecetet és bort készítenek belőle. A fügebor kellemes zamatú, jellegzetes ízű, nagy alkoholtartalmú ital. Egyes vidékeken, főleg a század elején a gyenge minőségű, nyers terméseket megszárították, pörkölték, őrölték, és fügekávét készítettek belőle. Az olaszok frissen, héjával együtt eszik, sokszor karikákra vágva pármai sonkával vagy mozzarella sajttal. A fügét nagy mennyiségben aszalják. Az aszalás hőmérséklete 40—50 °C. Az apróbb fügéket hordóba rakják (hordófüge), hosszabb eltartásra, összepréselve cserépedényben is tárolható. A különböző kompótoknak, lekvároknak, dzsemeknek (citrom- vagy szőlőlé hozzáadásával) jó nyersanyaga; és felhasználható torták és különféle tészták töltésére is. Hazájában különleges csemegék készülnek belőle: fügerétes, fügesajt, fügepogácsa vagy fügekalács. Ízesítésükre mandulát, mogyorót, pineamagot, pisztáciát és még sokféle fűszert használnak, ízlés szerint. A fügefa szimbolikája A fügefa a házasság, a termékenység, a szerelmi gerjedelem és a nőiesség szimbóluma, feltehetően ezért ábrázolják sokmellű fának. Indiában a füge tiszteletben álló, szent fa, a védikus időben tűzcsiholásra használták. Igen ritkán vágják ki, mert azt mondják, aki csak egyet is kivág, olyan bűnt követ el, mintha egy bráhmant, indiai papot ölt volna meg. A hinduk feltételezése szerint a fügefában az isten-hármasság lakik, a gyökereiben Bráhma, a törzsében Visnu, a levelekben pedig Siva. Az egyik mítoszban e fa alatt született Visnu, a bráhminok e fa alatt imádkoznak, Gudzsarátban a fát papként tisztelik, és az ágaira kötik fel, a hármas szent kötelet. Krisna istent egy fügefa alatt ülve sebezte meg egy vadász nyila. Gautama Sziddhárta, az indiai Bódh Gajában egy magas fügefa (bódhifa) alatt ülve világosodott meg, vált Buddhává. A buddhisták hite szerint a bódhifa Buddhát szimbolizálja. Sri Lankán, Anurádhapurában van egy fügefa, amely az eredeti szent bódhifa egyik hajtásából sarjadt. A hívők azt hiszik, hogy a fügefa a túlvilág kapuja, ezért locsolják gyökereit vízzel. Gyakran házasítják össze a fügefát a banán cserjével, amelyikből az egyik a férj, a másik a feleség. A hónap utolsó napján, különösen, ha az hétfőre esik, a falvak lakói körülállják a fügefát és a banáncserjét, és miközben imádkoznak, jelképesen összeadják őket. A Bibliában a fügefát a jó és a rossz tudás fájának tartották. Fügefalevél volt Ádámon, amikor belekóstolt a tiltott gyümölcsbe. A muszlimok szent gyümölcse ugyancsak a füge. A Bibliában mint az ígéret földjének gyümölcse szerepel. Az ókori Rómában a Romulust és Remust szoptató farkasnak egy fügefa adott árnyékot. Az Indiából Olaszországba került fügefákat, a helyiek manapság is indiai nyárfaként ismerik. Karthagó pusztulása a fügefák számára is végzetes volt, mert a hódító rómaiak, hogy ne teremjen több füge, a fügeföldeket felszántották, és sóval hintették be. Fügefajták összesített listája A füge néhány nyelven: fig (angol), figue (francia), Feige (német), fico (olasz), higo (spanyol), figo (portugál), figen (dán), fiken (norvég), fikon (svéd), viikuna (finn), inzbir (orosz), figa (lengyel), smokva (szerb-horvát), smochina (román), smokinya (bolgár), sukon (görög), incir (török), te`ena (héber), tin (arab), anjir (perzsa/hindi), ara (indonéz), wu hua guo (kínai, azt jelenti: "virágtalan gyümölcs"), ichijiku (japán)... Származás A füge eredeti hazája Kis-Ázsia, Szíria, Izrael, de ősrégi idők óta termelik Észak-Afrikában, Dél-Európában és természetesen Amerikában (főleg Kaliforniában) is. Az egyik legősibb kultúrnövény, melyről az Ó Szövetség is említést tesz. Érdekesség A szárított füge a római légiók katonáinak fontos útielemózsiája volt, mert kis helyen elfér, tápláló és nem romlik. Jellemzés Féltrópusi növény. A füge 3-4 m magas bokrot nevel, amelynek arasznyi zömök törzse és szétterülő, laza koronája van. Levelei nagyok, öblösek (ezért látszottak alkalmasnak az "illetlen" testrészek elfödésére). Virága különös, ún. serlegvirágzat. Fajtái A mi fügebokraink kivétel nélkül adriai típusúak; ezek megtermékenyítés nélkül, mag nélküli gyümölcsöket érlelnek. A gyümölcsök aszalásra nem alkalmasak. A déli országokból hozzánk kerülő, koszorúba fűzött, préselt füge a szmirnai típusú bokrokról származik. Energitartalom 74 kcal, 310 kJ/100 gramm Melyiket vásároljuk? Itthon inkább csak szárított fügét tudunk vásárolni, ezek közül a legjobb, ha a nagyobb szeműeket választjuk. A füge utánérik, tehát, ha frissen vesszük nem baj ha még zöld, arra ügyeljünk azért, hogy puhább legyen. Eltarthatóság, tárolás A szárított füge száraz helyen, szobahőmérsékleten, 1 hónapig finom marad. Előkészítés Az aszalt fügét szedjük darabjaira és egyesével mossuk meg, de mindig csak közvetlenül fogyasztás előtt. Akárcsak az aszalt a friss és érett füge külső része is ehető. Elkészítés, felhasználás A fügéből kitűnő dzsem és mézédes bor készíthető. Vitaminok, ásványok A füge gyümölcse sok kalciumot, vasat és foszfort tartalmaz. Élettani hatások Csonterősítő hatású. Fügefa A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából. Ugrás: navigáció, keresés Fügefa Füge levélzete és gyümölcse Státusz ■■■■■ Nem veszélyeztetett ■■■■■ Rendszertani besorolás Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida) Rend: Rózsavirágúak (Rosales) Család: Eperfafélék (Moraceae) Nemzetség: Ficus Alnemzetség: Ficus Faj: F. carica Tudományos név Ficus carica L. A fügefa álterméseA fügefa (Ficus carica) az eperfafélék (Moraceae) közé tartozó növényfaj. Tartalomjegyzék [elrejtés] 1 Jellemzése 2 Gyógyhatása 3 Felhasználása 4 Füge a bibliában és a művészetekben 4.1 Ádám és Éva 5 Forrás [szerkesztés] Jellemzése A földközi-tengeri országokban gyakori fügefa alacsony méretű, de elérheti a 10-12 m magasságot is. A fatörzs sima kérge hamuszürke színű, tejnedvben gazdag. Nagy levelei a széleken fogazottak, és 3-5 karéjosak. Ehető, húsos termése a füge. Ez nem egyszerű termés, hanem apró termések sokaságából álló, a befelé fordult, elhúsosodott virágzati tengelyt is magában foglaló terméságazat. [szerkesztés] Gyógyhatása A fügefa gyümölcse szénhidrátokban gazdag, kitűnő tápanyagforrás, amelyet a Szahara vidékén már 10 000 éve felismertek és nagyra értékeltek. Ismert hashajtó hatása. A termésben és a fiatal levelekben található bioaktív anyagok emésztést elősegítő, lágyító, nyugtató, gyulladásgátló, méregtelenítő és köptető hatásúak. A levelek a trigliceridekre gyakorolt hatásuk következtében hatékonyak a cukorbetegség kezelésében. [szerkesztés] Felhasználása A fügét és a belőle előállított készítményeket általában renyhe bélműködés és emésztési zavarok esetén ajánlják. Légúti panaszok esetén hatásos köptetőszer. A rügyeket glicerinbe áztatják, és az így nyert kivonatot gyomorhurut kezelésére használják. Hagyományosan a füge tejnedvét (latex) külsőleg kisebb fájdalmak enyhítésére használják. A gyümölcs enyhíti a szájüregben lévő afták okozta kellemetlen érzést, és csillapítja a köhögést. A fügének nem ismert mérgező hatása, mindazonáltal fogyasztásakor figyelemmel kell lenni hashajtó hatására. [szerkesztés] Füge a bibliában és a művészetekben






Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!